Több mint száz jogász, hétszázhatvan orvos, ezer tanár, számos egyetemi professzor, olimpikon, állami tisztviselő, nemzetközi hírű tudós volt az áldozatok közt. Az adatokból nyilvánvaló, hogy Sztálin elsődleges célja az intelligencia kiirtása  volt. A lengyel nép felszámolására indított akció előzményének az 1939. augusztus 23-án kötött Molotov-Ribbentrop-paktum és a szeptember végi - Lengyelország közös legyőzését követő - barátsági egyezmény tekinthető. A megállapodás értelmében - a szovjet diktátor kívánságára - a szerződő felek kikötötték, hogy egyikük sem hoz létre semmiféle lengyel bábállamot a saját területén. Az ország a XVIII. század végét követő, immár negyedik felosztásával járó, alig titkolt szándék az volt, hogy a Lengyel Köztársaságot - Molotov szovjet külügyminiszter szavaival élve a versailles-i torzszülöttet - végleg eltüntessék a történelem süllyesztőjében. A szovjet vezetés ezért is határozta el a lengyel hadifoglyok egy részének - elsősorban a tábornokoknak, tiszteknek, a tartalékos állományból mozgósított értelmiségieknek - a kivégzését.

A több mint huszonkétezer életet követelő mészárlás gyakorlatilag feltárásától kezdve kemény politikai játszmák részesévé lett. A tömeggyilkosság nyomait 1943-ban a Szovjetunióval közel két éve háborúban álló németek fedezték fel, s rögtön nemzetközi bizottságot hívtak a katyni erdőbe, köztük a hazai neves igazságügyi orvos   szakértőt,   Orsós Ferencet és a Balatonbogláron lengyel gimnáziumot működtető plébánost, a későbbi kisgazdapárti parlamenti elnök Varga Bélát. Az európai - köztük a semleges Svédországból és Svájcból érkező - orvoscsoport komoly szakmai munka után egyértelműen megállapította a szovjetek felelősségét. A német részről nyilvánvaló szándék, a szövetségesek megosztása azonban nem sikerült, sőt Sztálin „a német fasiszta tettesek aljas kitalációjának˝ minősítette a gyilkosságokat. Szmolenszk környékének 1943. őszi visz-szafoglalása után pedig egy szovjet tudósbizottsággal új vizsgálatokat végeztetett, amely egyértelműen a németeket nevezte meg a tett elkövetőinek. A nyilvánvaló igazságot, a szovjetek bűnösségét el kellett hallgatni, nem beszélhettek róla a lengyelek sem. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is hallgatást parancsolt eleinte saját politikai érdekei miatt. Katyn ügyét a hidegháború tombolásakor, az ötvenes években vették elő újból az amerikaiak, de a téma az enyhülés későbbi időszakában ismét kényelmetlennek minősült.

A megemlékezésre neves előadógárda érkezett a magyar fővárosba: Schmidt Mária intézetvezető megnyitója után Andrzej Przewoznika lengyel történész, a Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács vezetője a katyni bűntettnek az európai tudatra gyakorolt hatását elemezte, a neves Kelet-Európa-szakértő, Anne App-lebaum a mészárlásnak a nemzetközi, főként a nyugati politikában megjelenő, korról korra változó visszhangjáról, Alekszander Gurjanov, a moszkvai emberjogi szervezet, a Memóriái vezetője a múlttal való orosz szembenézésről, s arról beszélt, hogy sem a Szovjetunió, sem Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot Katynért a lengyel nemzettől. Kapronczay Károly történész a háborús bűnössé nyilvánított Orsós Ferencről és a tömegsír feltárásáról tartott előadást, Kovács István költő, egyetemi tanár, a lengyel történelem és irodalom legnevesebb hazai szakértője a mából visszanézve adott áttekintést a mészárlásról és az azt követő időszakról.

A konferencia résztvevői fontosnak tartják, hogy a politika helyett a történelmi igazságtételre kerüljön át a hangsúly, s Oroszország adjon erkölcsi elégtételt a katyni tragédiáért. Hozzátesszük, azoknak az embereknek is, köztük a gyilkosságokról jól értesült, a Ljubljanka cellájában meghalt embermentő Raoul Wallenbergnek, s a németellenes katonai ellenállás hazai hősének, Mikó Zoltán századosnak, a katyni iratanyag egyik őrzőjének, akit 1945 nyarán lőttek agyon szovjet tiíkos-rendőrök az odesszai börtönben.

˝OLYAN IKON, MINT AUSCHWITZ˝

Tömeggyilkosság. Politika. Erkölcs címmel közös kiállítással állított emléket a katyni áldozatoknak a Terror Háza Múzeum. A varsói Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács és a budapesti múzeum tárlata március 31-ig látható az Andrássy út 60.-ban. - Ez év tavaszán látogattak el hozzánk azok a lengyel szervezők, akik előkészítették ezt a tárlatot, akkor állapodtunk meg abban is, hogy a megnyitó napján tartunk egy konferenciát - mondta el lapunknakTallai Gábor programigazgató. - A kiállítást a lengyel fél hozta létre. Sokféle írott dokumentummal, rengeteg képpel, némi filmanyaggal és az erdőt idéző installációval mutatja be azt a történetet amelyről évtizedeken keresztül nem is lehetett beszélni. Annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy a szovjet állambiztonság a Sztálintól, illetve a Berijától kapott nyílt parancsra követte el a tömegmészárlást diplomáciai megfontolásból Nagy-Britannia még a hidegháború idején, 1976-ban is tisztázatlan eseményként tartotta nyilván Katynt - Tallai Gábor hozzátette: - Katyn ugyanolyan ikon, mint Auschwitz Több mint 22 ezer embert végeztek ki; a lengyel tisztikar és a szellemi élet színe-javát Alig van lengyel család, amelyiket ne érintene ez a tragédia. A tegnapi megemlékezéseket meg­előzte egy, a témához szorosan kapcsolódó esemény, amelynek a Ma­gyarországi Lengyelség Múzeuma adott helyet Itt mutatták be kedd es­te Wlodzimierz Odojewski Halhatatlan némák - Katyni regény című könyvét amelyet a fordító, Csisztay Gizella mellett Sutarski Konrád költő ismertetett Kelemen István színművész és a Kecskés együttes közreműködésével. A XX századi lengyel prózaírók egyik legnagyobbikának - aki 1968 óta feketelistán volt 1973-tól emigrációban a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott - hazánkban eddig mindössze egyetlen könyve jelent meg. A Halhatatlan némák című kisregény önéletrajzi ihletésű; Odojewski is érintett a tragédiában. A szerző ezt a kötetet a lengyel ifjúságnak ajánlotta, hogy az ˝a fogyasztói társadalom bűvöletében ne feledkezzen meg a hazájáról˝.

EMLÉKTÁBLA-AVATÓ.

Isten, becsület, haza, e három szó állt a mártír hazafiak zászlaján, akik mindvégig hűek maradtak hazájukhoz, az ország függetlenségéhez - hangzott el több száz érdeklődő részvétele mellett Óbudán, az Árpád gimnázium falán elhelyezett emléktábla avatóünnepségén. Az eseményen részt vett Joanna Stempinska, Lengyelország nagykövete is. Andrzej Przewoznik, a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára hangsúlyozta: Katyn arra is rámutat milyen volt valójában a kommunista diktatúra; a mai napig érezteti hatását azoknak a lengyel hazafiaknak az elvesztése, akik az első világháborút követően kiharcolták a független Lengyelországot Köszönetet mondott a magyar népnek azért, hogy a több évszázadra visszatekintő, hagyományosan jó lengyel­magyar együttműködés jegyében hazánk a világon elsőként állí­tott emléket Katyn áldozatainak Tarlós István, Óbuda volt polgármestere emlékeztetett arra, hogy a fögvatartottak kiirtását a háború végeztével Nürnbergben megpróbálták a németekre kenni, ám jellemző, hogy a vádiratból Katyn kimaradt Bús Balázs, a III. kerület első embere Radnóti Miklós Razglednicák című versével állított egyenlőségjelet a vörös- és barnaterror közé, amelynek jogosságát a lengyel népnél jobban egy nemzet sem igazolhatja. Az emléktáblát Leszek Kriza, a budapesti lengyel plébánia vezető lelkésze áldotta meg lengyel és magyar nyelven.