Egyházak és felekezetek

Az ajtón lévő monitorokon üldözött és börtönbe vetett egyházi személyekről készült dokumentumfilmek láthatók. A terem fülkéiben pedig a különböző felekezetekhez tartozó üldözöttek sorsának tárgyi emlékeit állítottuk ki. A háttérben látható nagy, szürke hangszórók a kor harsogó propagandáját idézik, ezekből áradt a köztereken egy minden értelemben "istentelen" rendszer agitációja.

A faji háborút hirdető nácizmus és az osztályharcos kommunizmus egyaránt ellenségének tekintette a vallást. Míg e totális diktatúrák kollektív ismérvek alapján üldözték és gyilkolták az uralmuk alá vontakat, a vallás az egyéni felelősség alapján beszél a bűnről és gyakorolja a bűnbocsánatot. A nácik és a kommunisták Isten helyére vezérüket állították, akiket tévedhetetlennek és mindentudónak hazudtak. A vezér nevére esküdtek fel, nevével indultak csatába, bálványhoz hasonló kultusszal övezték személyüket. Azt hirdették, hogy „új típusú emberekre” van szükség ahhoz, hogy „új világot”, egyfajta „földi paradicsomot” teremthessenek; jogukban áll tehát mindent és mindenkit megsemmisíteni, aki ennek a nagy célnak útjában áll. Üldözték a vallást, a hívőket és az egyházakat, mert a valláserkölcsi tanítás éles ellentétben állt az új hit rangjára törő náci, illetve kommunista ideológiával.

A katolikus egyházra 1950 augusztusában rákényszerített egyezmény negyven évig, 1990-ig maradt érvényben.

A még csak szerveződő, kommunista irányítás alatt álló nyíregyházi rendőrség egyik első intézkedése Túróczi Zoltánnak, a Tiszai Egyházkerület püspökének letartóztatása és népbíróság elé állítása volt. Minden alap nélkül háborús bűntett miatt tíz év fegyházra és állásvesztésre ítélték.  A történelmi egyházak vezetőinek együttes fellépése eredményeként tíz hónap múltán kiengedték, püspöki palástját azonban csak két év múlva nyerte vissza.

1948 augusztusában a „külföldi segélyek kezelése és felhasználása körüli szabálytalanságok miatt” az ÁVO letartóztatta Ordass Lajos bányakerületi püspököt, Radvánszky Albert egyetemes egyházi és iskolai főfelügyelőt és Vargha Sándor egyetemes főtitkárt. Ordass püspököt koholt vádakkal 2 év fegyházra ítélték. Kapi Béla dunántúli püspök három egyházkerületi felügyelőtársával együtt „önként” lemondott hivataláról.

A kommunistáknak sikerült bizalmi embereiket, Vető Lajost Nyíregyházán, illetve Dezséry Lászlót Budapesten püspökké választaniuk. A külső; és immár belső nyomás alá helyezett evangélikus egyház egynapos zsinatot tartva, 1948. december 8-án, két hónappal a reformátusok után elfogadta, és egy héttel később, 14-én, az izraelita felekezettel együtt aláírta az állammal az egyezményt.

Súlyos csapást jelentett az evangélikus egyháznak iskolái elvesztése. Az Evangélikus Teológiai Akadémiát 1951-ben szervezték meg. Saját állandó épületet nem kapott, az állandó költözések és a tanári karra nehezedő nyomás szinte ellehetetlenítette működését.

1951-től az evangélikus egyház, a többi egyházhoz hasonlóan, az Állami Egyházügyi Hivatal (AEH) szoros, mindenre kiterjedő ellenőrzése és irányítása alatt állt. Az átszervezések miatt kettőre zsugorodott püspökségek élén az állampárt és az ÁEH bizalmasai, Vető és Dezséry püspökök álltak, akik a békepapi mozgalom aktivistáiként a Béke Világtanács, a Hazafias Népfront és a pártállami országgyűlés munkáiba is bekapcsolódtak. Világi vezetőknek dr. Reők Iván főorvost és Darvas József írót, kommunista társutasokat választották. Akik útjukban álltak, azokat leváltatták, vagy ha nem tudták, deportáltatták, így Kendeh György kelenföldi lelkészt és családját, és Keken András Deák téri lekészt.

1956-ban a két súlyosan kompromittálódott püspök lemondott, majd a szovjet csapatok bevonulása után visszavonta lemondását.

Káldy Zoltán püspök 1958-tól harminc éven keresztül kemény kézzel irányította az evangélikus egyházat. Az ateista állam ideológiájával egybecsengő „szolgáló egyházzá” kívánta formálni a magyar evangélikus egyházat. Az állampárthoz fűződő kiváló kapcsolatai révén a nemzetközi egyházi szervezetek életébe is bekapcsolódhatott. 1984-ben őt választották meg az 52 milliós Lutheránus Világszövetség elnökévé.

Első emelet