Ávós előszoba

Még zajlik Buda szovjet ostroma, amikor 1945. január 17-én, Pesten a négy elemit végzett, polgári foglalkozását soha nem gyakorló szabósegéd, Péter Gábor vezetésével szovjet mintára létrehozzák a Politikai Rendészeti Osztályt, a PRO-t.

A rövid időn belül hírhedté és rettegetté vált szervezet feladata hivatalosan a háborús bűnösök felkutatása és bíróság elé állítása volt. Mindamellett e szélsőbaloldali elemekből, bűnözőkből és megannyi egykori nyilas pribékből formálódó szervezet a kommunista párt utasítására kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy megakadályozza az alkotmányosság kibontakozását, és előkészítse az MKP hatalomátvételét.

Kezdetben galambszürke, majd homokszínű egyenruhát hordtak, később tányérsapkájukon kalászkoszorúban vörös csillagot. Főtisztjeiket a szovjet politikai rendőrség tanfolyamain és a moszkvai mintára létrehozott budapesti Dzerzsinszkij Akadémián is az osztályellenség kíméletlen gyűlöletére tanították. A magyar politikai rendőrség – akárcsak a példaképének tekintett CSEKA – a kommunista diktatúra támaszává s egyetlen biztosítékává vált. Ezért is nevezték a párt öklének.

A budapesti és a vidéki politikai rendészeti osztályok egyesítésével 1946 októberében, Péter Gáborral az élen, megalakult a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztálya (ÁVO), amelynek székhelye továbbra is az Andrássy út 60. maradt. Feladatai közé tartozott a demokratikus pártok felszámolása s az ezzel kapcsolatos hírszerzés. Tagjai és ügynökei minden pártba beépültek. Gondot fordítottak az emigráció felmorzsolására és az egyházakba való beépülésre is. Ezeknek a közösségeknek a behálózása és szétverése fontos politikai céljuk volt. Ellenőrizték a levélforgalmat és a telefonbeszélgetéseket. Besúgóik és ügynökeik behálózták az országot, beférkőztek az otthonokba. A politikai ellenségnek kikiáltott polgárok millióit tartották nyilván és figyelték meg.

Kádár János belügyminiszteri kinevezése után egy hónappal, 1948 szeptemberében elkezdte a rendőrségtől független, és kizárólag a pártvezetőség irányítása alatt álló Államvédelmi Hatóság megszervezését, amely 1949. december 28-án alakult meg, Péter Gábor vezetésével. A kibővített hatáskörű állambiztonsági szervezet magába olvasztotta a határ- és a folyamrendészetet is; a belső karhatalom egy egész ország terrorizálására szakosodott. Az ÁVH elnyelte az 1945 tavaszán létrehozott hírhedt Katonapolitikai Osztályt is, amely addig a Honvédelmi Minisztérium keretén belül tevékenykedett.

A kommunista terrorszervezeteknek csupán hivatalos nevük változott az évek során, feladatuk nem. Alattvalókká lealacsonyított polgárok milliói irtóztak és féltek tőlük, s ők is rettegtek egymástól. Hiszen, ha úgy szólt a parancs, habozás nélkül gyilkoltak, raboltak, sikkasztottak vagy kínvallatások során kicsikart beismerő vallomásokkal juttatták áldozataikat bitóra, börtönbe, koncentrációs táborokba. Besúgóik hada, egy árnyékhadsereg, munkapadoknál, szerkesztőségekben, hivatalokban, egyetemeken, templomokban és a színházakban figyelte az embereket. Ott voltak az élet szinte minden területén. Rájuk támaszkodva kaparintották meg a kommunisták a hatalmat, építették ki és tartották fenn egyeduralmukat, egy olyan zsarnoki rendszert, amely minden harmadik családból elhurcolt, bántalmazott és megnyomorított embereket.

Első emelet