Nyilasok

Egy nyilas tanácstermet mutat be a kiállítás ezen része.

Egy nyilas tanácstermet mutat be a kiállítás e része. A hátsó falon a nyilas párt mozgalmát bemutató fotók, többek között Szálasi Hitlernél tett látogatásán készült kép, illetve a házról készült felvétel látható. A monitorokon korabeli klipek, filmanyagok láthatók. A monitorok alatt a nyilas pártszolgálatosok egyenruhái, a végén két SS-egyenruha található. A hangszórón a Hungarista Híradó műsorából hallhatunk részleteket. A terem szemközti falára kivetített jeges Duna képe, a lövések és csobbanások hangjai a fővárosban elkövetett nyilas kegyetlenkedésekre, a zsidók Dunába lövésére emlékeztet.

A szovjet csapatok már elfoglalták Debrecent és Szegedet, a harcok a Tiszántúlon folytak, amikor október 15-én a nácik a nyilasok kezére játszották a hatalmat. Szálasi Ferenc nemzetvezetőként fő céljának Magyarország totális háborús mozgósítását tekintette, mert meg volt győződve arról, hogy a Hitler által beígért csodafegyver az utolsó pillanatban Németország javára módosítja majd a háborús erőviszonyokat.

Szálasi hungarista mozgalma, szociális programja, zsidóellenes és nacionalista demagógiája, valamint radikalizmusa révén a titkos választójog bevezetését követően jelentős politikai erővé növekedett. Német segítség és támogatás nélkül azonban soha nem válhatott volna kormányzati tényezővé. Az októberi hatalomátvétel után Szálasi „hungarista államának” hatóköre a Vörös Hadsereg előretörése miatt Budapestre és a Dunántúlra korlátozódott.

A nyilas puccs után a több mint kétszázezres, mindeddig szinte érintetlen budapesti zsidó közösség közvetlen életveszélybe került. Október 17-én visszatért Budapestre Adolf Eichmann, aki a vidéki zsidóság deportálását irányította, majd miután Horthy kormányzó a kiszállításokat júliusban leállíttatta, távozni kényszerült. Irányításával mintegy hatvanezer embert hajtottak kegyetlen gyalogmenetben nyugatra, hogy Ausztriában végezzenek erődítési munkákat. A fővárosban maradottak egy részét – közel hetvenezer embert – gettóba zárták. A semleges országok védlevelével rendelkező több mint harmincezer üldözöttet ugyanakkor sikerült úgynevezett „védett házakban” elhelyezni, miközben a Dunába lőtték azokat, akiket ki akartak fosztani. A nyilas pártszolgálatosok az utolsó pillanatig tomboltak, de a gettó – Európában egyedülálló módon – megmenekült.

A nyilas hatalmi szervek és a „nemzetvezető” még a Budapest körüli orosz ostromgyűrű karácsonyi bezárulása előtt áttelepült a Dunántúlra, majd a nyugati határszélre – vagy ahogyan ők nevezték: a „gyepűszállásokra”. Budapestet a németek erődként védték, ezért a fővárost a szovjet hadsereg csak hosszú, kegyetlen harcok árán tudta bevenni. Az ostrom 1944 karácsonyától 1945. február 13-ig tartott, szörnyű rombolással és szenvedéssel járt. Budapest összes hídját felrobbantották, a középületek súlyosan megsérültek, mintegy harmincezer lakóház dőlt romba.

1945 márciusában a németek még egy utolsó ellentámadást indítottak a Balaton mellett, majd áprilisban a Vörös Hadsereg hazánk egész területéről kiűzte a náci csapatokat. Szálasi és közvetlen munkatársai már március végén elhagyták az országot. Több mint egymillió ember menekült a Vörös Hadsereg elől nyugatra, több mint százezren nem is tértek többé vissza.

A nyilasok által elrendelt totális mozgósítás és a nyilas pártszolgálatosok fékezhetetlen terrorja tízezrekkel növelte a háborús áldozatok számát.

Második emelet