Szovjet tanácsadók terme

1945–50-es években a magyar politikai elit vezetői fölött Szovjetunióból ideküldött tanácsadók álltak, akik ellenőrizték a magyar kollégák munkáját, és folyamatosan részletes jelentéseket írtak a Szovjetunióba. Az ő tevékenységüket illusztrálja a terem.

Az 1944-ben Magyarország területére érkező Vörös Hadsereg hátországában szinte azonnal megjelentek az első szovjet tanácsadók. Többségükben politikai tisztek voltak, vagy a katonai elhárításnak dolgoztak. Feladatuk egy olyan új magyar közigazgatás kialakítása volt, amely készségesen együttműködött a szovjet megszálló hatóságokkal. Az ő hozzájárulásuk nélkül nem kaphattak működési engedélyt a pártok és a társadalmi szervezetek, nem jelenhettek meg sajtótermékek, nem lehetett tömeggyűlést tartani. De ők szabták meg a Szovjetunióba erőszakkal kiszállított magyar és német ajkú lakosság létszámát is.

A nácik kiűzése után a szovjet vezetés alatt álló Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) irányítása alá került a magyar politikai és gazdasági élet. A SZEB élén Vorosilov marsall, majd Szviridov altábornagy állt.
A SZEB megszűnése után a mindenkori szovjet nagykövetek lettek a Kreml magyarországi helytartói. Puskin, Tyiskov, Kiszeljov és Andropov nagykövetek egyaránt a szovjet politikai rendőrség magas rangú munkatársai is voltak.

A szovjet tanácsadók mindenre kiterjedő kartotékrendszert vezettek a kommunista vezetőkről, az ellenzéki politikusokról, az értelmiségiekről, a magyar közéleti személyiségekről. Számukra még a Moszkvát feltétel nélkül kiszolgáló Rákosi sem volt elég megbízható. – Ők „segítettek” a politikai rendőrség, később Államvédelmi Osztály (ÁVO), majd Államvédelmi Hatóság (ÁVH), a Katonapolitikai Osztály (KATPOL) és a gazdasági rendőrség (GRO) minden jelentősebb nyomozati és értékelő munkájában. A fontosabb kihallgatásokon jelenlétükkel biztosították az úgymond „elfogulatlan szakértelmet”. Szovjet belügyesek hathatós közreműködésével, szovjet mintára folytak a letartóztatások, szervezték a politikai pereket. Belkin tábornok, aki Baden bei Wienből irányította a közép-európai országok politikai rendőrségeit, gyakran jött Budapestre, hogy személyesen győződjön meg arról, megfelelően dolgoznak-e a tanácsadók.  De számíthattak a szovjet tanácsadók munkájára a minisztériumokban és az igazságügyi szerveknél is. Sokáig voltak a magyar gazdasági élet fontos döntéshozói a szovjet szakemberek. Irányították az uránbányászatot, a légi közlekedést, a hadiipart, az olajipart. Ellenőrizték a külkereskedelmet és a gazdaság valamennyi stratégiai ágazatát, és szovjet mintára gyúrták át a magyar honvédséget is.

A Magyarországra érkező szovjet oktatók, mérnökök, orvosok, növénytermesztők, bányászok nemcsak az „élenjáró szovjet ipar és mezőgazdaság” tapasztalatait adták át magyar kollégáiknak, hanem a magyar nép számára idegen életformájukat és világfelfogásukat is igyekeztek elfogadtatni. Az egyre népesebbé váló szovjet kolóniát a budapesti szovjet követség és a szovjet politikai rendőrség ellenőrizte. Az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” szovjet katonaság a vidéki Magyarország mindennapjainak része lett. Garnizonjai az egész országot behálózták.

A szovjet tanácsadóknak Andropov nagykövettel együtt oroszlánrészük volt az 1956-os szovjet intervenció előkészítésében. A forradalmi Budapestre bevonuló szovjet tankokban, amelyek november 7-én Kádár Jánost és kormánya néhány tagját a magyar parlament épületébe szállították, ott volt Kádár két személyes tanácsadója is, Bajkov és Kupcsenko, akik egészen 1957 tavaszáig Kádár közvetlen környezetében tartózkodtak, még éjszakára sem hagyták felügyelet nélkül. A mellette levő szobában aludtak és ők tolmácsoltak Kádárnak, amikor Hruscsovval beszélt telefonon. 1956 őszén egy ideig Budapesten tartózkodott  a Kádár-kormány első lépéseit ellenőrző, a megtorlásokat a háttérből irányító három magas rangú szovjet vezető: Malenkov, Szuszlov és Arisztov is. – Az utolsó szovjet tanácsadók 1989-ben hagyták el Magyarországot.

Második emelet