'56-os terem

A terem a forradalom történéseit eleveníti fel, méltó emléket állít a harcokban elesett magyar hősöknek. Itt található többek között Pongrátz Gergely bőrkabátja, a sortűzben megsérült egyik mosonmagyaróvári áldozat kabátja, valamint egy DP golyószóró. Az üvegvitrinben egy molotov-koktél és egy repesztalálatot kapott kerékpárvilla látható.

1953. március 5-én meghalt Sztálin. Június 17-én Kelet-Berlinben forradalmi megmozdulás kezdődött, amelyet a szovjet és NDK-csapatok két nap alatt vérbe fojtottak. 1955 tavaszán a világháborús győztesek megállapodtak arról, hogy kivonják Ausztria területéről a megszálló csapatokat. Ausztria független, semleges országgá vált. Az addig ott állomásozó szovjet különleges hadtestet Magyarországra vonták vissza. Az osztrák államszerződés aláírása előtt egy nappal Magyarország Hegedűs András miniszterelnök vezetésével, csatlakozott a Varsói Szerződéshez, és ezzel új jogalapot teremtett a Vörös Hadsereg magyarországi állomásozásához.

1956 februárjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán Hruscsov, a szovjet párt új első titkára, titkos beszédében leleplezte a kommunista rendszer bűneit, amelyet ezzel erkölcsileg ellehetetlenített.

1956. október 23-án Budapesten és több vidéki nagyvárosban diáktüntetésekre került sor. Azonnal nagy tömegek csatlakoztak hozzájuk, hiszen a lakosság szinte minden rétegét súlyosan megnyomorította a kommunizmus.

A fegyvertelen tüntetőkre Debrecenben, majd Budapesten a Rádió épületénél gyilkos sortüzeket zúdítottak. A magyar nép felkeléssel válaszolt. Megelégelte a szovjet érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló, a változtatások elől mereven elzárkózó kommunista elit hatalmát. Független, szabad és demokratikus Magyarországot követelt.

A Rádió épülete előtt fegyveres harc kezdődött, amely továbbterjedt, majd a szovjet csapatok beavatkozását követően szabadságharccá vált.

Budapesten a felkelők szabadságharcos csoportokká szerveződtek és egyre eredményesebb harcot folytattak a szovjet és magyar csapatok ellen.

A lakosság mindenhol szembefordult a kommunista diktatúrával és felszámolta országos és helyi intézményeit. Október 28-án a szovjet és magyar vezetés látszólag meghátrálásra kényszerült. Nagy Imre miniszterelnök azonnali tűzszünetet rendelt el, másnap a szovjet csapatok megkezdték kivonulásukat Budapestről. A kormány feloszlatta a gyűlölt Államvédelmi Hatóságot, és bevonta a kormányzásba az 1945 utáni időszak koalíciós pártjait. Kilátásba helyezték a szabad választások megtartását. A forradalom alatt demokratikus intézmények – Nemzeti Bizottságok, Munkástanácsok, Forradalmi Katonai Tanácsok, a Nemzetőrség –, illetőleg demokratikus pártok alakultak. Mindenki nemzeti függetlenséget, szabadságot és demokráciát akart.

Október 31-én, némi habozás után, a szovjet kormány parancsot adott a magyar szabadságharc leverésére. Szovjet hadosztályok lépték át a magyar határt.

Válaszul a magyar kormány felmondta a Varsói Szerződést, bejelentette Magyarország semlegességét és segítséget kért az ENSZ-től. A szovjet háborús agresszió megállítására azonban nem volt képes. November 4-én mindent elsöprő szovjet katonai támadás indult hazánk ellen, amely megtörte a szervezett ellenállását.

Moszkva a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra támaszkodva a diktatúra és a terror minden eszközét bevetette.

A harcok következtében Budapest tizenegy évvel a háború után ismét romokban hevert. Közel húszezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember – ebből kétezer Budapesten – hősi halált halt. Mintegy kétszázezer ember kényszerült emigrációba. A szovjet hatóságok november első napjaiban közel ötezer
főt elfogott, közülük a KGB 860 embert – főleg kiskorúakat – hadifogolyként szovjet területre hurcolt. A gyilkos sortüzeknek 300–450 fő esett áldozatul. Magyarországon a szovjet tanácsadók utasításai alapján és segítségével kb. 15 ezer embert elítéltek, közülük 229 főt kivégeztek.
1958-ban zárt tárgyaláson, koncepciós perben halálra ítélték és ki is végezték Nagy Imre miniszterelnököt.

1956 októberében Magyarország népe bebizonyította önmagának és a világnak, hogy nincsenek kis népek, csak tehetetlenek. Nincsenek végleg elnyomottak, és még a legerősebbnek hitt hatalommal szemben is fel lehet és fel is kell venni a harcot, ha az elnyomás és a terror már olyan tűrhetetlen, hogy az a nemzet jellemét és létét veszélyezteti. A magyar szabadságharcosok önfeláldozó bátorsággal halálos sebet ejtettek a hatalmas szovjet birodalmon.

Pince