'56-os terem

A terem a forradalom történéseit eleveníti fel, méltó emléket állít a harcokban elesett magyar hősöknek. Itt található többek között Pongrátz Gergely bőrkabátja, a sortűzben megsérült egyik mosonmagyaróvári áldozat kabátja, valamint egy DP golyószóró. Az üvegvitrinben egy molotov-koktél és egy repesztalálatot kapott kerékpárvilla látható.

 

1953. március 5-én meghalt Sztálin. A Kremlben hatalmi harc kezdődött. Június 17-én tömegfelkelés tört ki Berlinben a kommunista rendszer és a szovjet megszállás ellen. A szovjet csapatok és az NDK belügyi alakulatai két nap alatt vérbe fojtották a zavargásokat. 1955 tavaszán a II. világháború győztes hatalmai ünnepélyesen aláírták az osztrák államszerződést. Ausztria független, semleges országgá vált, kivonták területéről a megszálló csapatokat.  Az addig Ausztriában állomásozó szovjet különleges hadtestet Magyarországra vonták vissza. Az osztrák államszerződés aláírása előtt egy nappal, Hegedűs András miniszterelnök vezetésével Magyarország csatlakozott a Varsói Szerződéshez, és ezzel új jogi alapot teremtett a Vörös Hadsereg magyarországi állomásozásához.

1956 februárjában a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusán Hruscsov, a szovjet párt vezetője titkos beszédben leleplezte a kommunista rendszer bűneit. Ezzel a kommunista rendszer erkölcsileg ellehetetlenült. 

1956. október 23-án Budapesten és több vidéki nagyvárosban tüntetésekre került sor. A követeléseket a diákság fogalmazta meg, és a fiatalok szervezték a felvonulásokat is. Azonnal nagy tömegek csatlakoztak hozzájuk, hiszen a lakosság szinte minden rétegét súlyosan megnyomorította a társadalmi és gazdasági élet egészét érintő válság.

A fegyvertelen tüntetőkre először Debrecenben, majd Budapesten a Rádió épületénél leadott gyilkos sortüzek hatására a magyar nép felkelt a szovjet érdekeket feltétel nélkül kiszolgáló, a változtatások elől mereven elzárkózó kommunista elit hatalma ellen. Célul tűzte ki a társadalom gyökeres átalakítását, a független, szabad és demokratikus Magyarország megteremtését.

A fegyveres harc a Rádió épülete előtt kezdődött, innen terjedt tovább, majd a szovjet csapatok beavatkozását követően szabadságharccá vált. Budapesten a spontán alakult felkelő-szabadságharcos csoportok egyre szervezettebb és főleg egyre eredményesebb harcot folytattak a szovjet és magyar csapatok ellen.

A polgári lakosság szinte mindenhol szembefordult a kommunista diktatúrával, és működésképtelenné tette vagy felszámolta országos és helyi intézményeit. Október 28-án a szovjet és magyar politikai katonai vezetés meghátrálásra kényszerült, Nagy Imre miniszterelnök általános, azonnali tűzszünetet rendelt el, egy nappal később pedig a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást Budapestről. Tárgyalások kezdődtek az országból való távozásukról is. A kormány feloszlatta a gyűlölt és rettegett Államvédelmi Hatóságot, majd bevonta a kormányzati munkába az 1945 utáni időszak koalíciós pártjainak képviselőit is. Szabad választások megtartását is kilátásba helyezték. A forradalom alatt létrejött demokratikus intézmények – Nemzeti Bizottságok, Munkástanácsok, Forradalmi Katonai Tanácsok, a Nemzetőrség alakulatai, illetve a demokratikus politikai pártok – jelentős ideológiai nézetkülönbségeik ellenére közös célként tűzték ki a demokratikus és független Magyarország megteremtését.

Október 30-án a szovjet kormány nyilatkozatban elemezte, hogyan kívánja módosítani a „testvéri szocialista országokhoz” fűződő viszonyát, majd 24 órával később parancsot adott a magyar szabadságharc leverésére. Újabb szovjet hadosztályok lépték át a magyar határt.

Válaszul a magyar kormány felmondta a Varsói Szerződést, bejelentette Magyarország semlegességét és segítséget kért az ENSZ-től. A szovjet agresszió megállítására azonban nem volt képes. November 4-én megindult a mindent elsöprő szovjet katonai támadás, amely november közepére megtörte a forradalom vívmányait védelmező fegyveresek többé-kevésbé szervezett ellenállását.

A szovjet katonai megszállás ellen tiltakozó tömegekkel szemben a Moszkva által kijelölt Kádár János vezette bábkormány, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a diktatúra és a terror minden eszközét bevetette.

A harcok következtében Budapest tizenegy évvel a háború után ismét romokban hevert. Közel húszezer fő megsebesült, több mint két és fél ezer ember – ebből kétezer Budapesten – meghalt. Hozzávetőlegesen kétszázezer ember kényszerült elhagyni a hazáját. A szovjet hatóságok november első napjaiban közel ötezer főt elfogtak, akik közül a KGB 860 embert – köztük kiskorú fiukat és lányokat is – hadifogolyként szovjet  területre hurcolt. A gyilkos sortüzeknek 300-450 fő esett áldozatul. Magyarországon a szovjet tanácsadók utasításai alapján és segítségével kb. 15 ezer embert elítéltek, közülük 229 főt kivégeztek. 1958-ban zárt tárgyaláson, konstruált perben halálra ítélték és kivégezték Nagy Imre miniszterelnököt.

1956 októberében Magyarország népe bebizonyította magának és a világnak, hogy nincsenek kis népek, csak tehetetlenek. Nincsenek végleg elnyomottak, és még a legerősebbnek hitt hatalommal szemben is fel lehet és fel is kell venni a harcot, ha az elnyomás és a terror már olyan tűrhetetlen, hogy az a nemzet jellemét és létét veszélyezteti. A magyar szabadságharcosok önfeláldozó bátorsággal halálos sebet ejtettek a hatalmas szovjet birodalmon.

Pince