Pincebörtön rekonstrukciója

A rekonstruált pincebörtönben a hagyományos cellák mellett büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is bemutatunk.

A bejárás során a rettegett pincebörtön rekonstrukcióihoz lifttel jut el a látogató. Itt azt mutatjuk be, milyen viszonyok között tartották 1945 és 1956 között a politikai elítélteket. A lelki és testi megtörésre szolgáló, csak ülésre vagy csak állásra alkalmas cellákat a különböző vallatási eszközökkel és módszerekkel együtt mutatja be a kiállítás.

Az Andrássy út 60. pincéje a nyilas uralom hónapjaiban vált városszerte hírhedtté. A nyilas pártszolgálatosok az általuk összefogdosott embereket, akiknek legnagyobb része szabad prédának tekintett zsidó volt, székházuk pincéjébe hurcolták, ahol brutális módon bántalmazták és kínozták őket.  Áldozataikat hosszabb-rövidebb ideig az általuk az egykori szenespincékből kialakított cellákban őrizték. Sokuk az elszenvedett bántalmazásokban életét vesztette.

A kommunista politikai rendőrség, a PRO – később ÁVO, majd ÁVH – 1945 januárjában költözött be a nyilas borzalmak székhelyére. A nyilas „Hűség házát” szándékosan és elrettentésül „Borzalmak házává” változtatták.

A terrorszervezet hamar kinőtte az Andrássy út 60. épületét és pincéjét. Az évek folyamán az egész háztömböt elfoglalták és alattuk összefüggő pincelabirintust alakítottak ki. A rabokat egymástól szigorúan elkülönítve, bekötött szemmel hurcolták kihallgatásokra, illetve celláról-cellára. Sokan úgy emlékeznek, hogy a ház pincéje a föld alatt további szintekre is kiterjedt. A ház átépítésekor, a pince alatt nem találtunk erre utaló nyomokat. Nem kizárt azonban, hogy a tömb többi, akkoriban folyosókkal összekötött része alatt voltak olyan cellák, amelyeket a föld alá vájtak.

A kihallgatások az emeleti szobákban folytak. Minden szoba előtt egyenruhás, puskás ávós állt. A kihallgatásokat – szovjet szokás szerint – általában éjszaka tartották. A gyanúsítottakat napokig nem hagyták aludni és sokszor több napon keresztül nem adtak nekik sem enni, sem inni. A kínzásoknak, a lelki és fizikai bántalmazások minden válfaját bevetették az áldozatokkal szemben. Órákig kellett a falhoz nyomott orral vagy vízszintesen kinyújtott karral állni, nem ritkán 10-12 órát. Mindennaposak voltak a gumibotozások, „tornáztatások”, verések, a kínvallatások legkülönbözőbb variációi. Voltak, akiket árammal, égő cigarettával, fogókkal kínoztak.

Az őrizetesek nem válthattak fehérneműt, nem fürödhettek – napi mosdásukra fél percet kaptak –, törölközőt, szappant, WC-papírt, fogkrémet, fogkefét, zsebkendőt nem használhattak. A pincebörtön foglyait éjjel-nappal villanyfényben tartották. Takarót, váltóruhát nem kaptak. Sokszor nem engedték ki őket vécére, küblit nem raktak a cellába. A fapriccs vizes deszkáira kellett feküdniük, nem ritkán az üres cellában a földre. A szadista őrök a kihallgatások szüneteiben is puskatussal, gumibottal verték a fogvatartottakat. Naponta egyszer adtak nekik enni, csészényi bablevest, 150 gr. kenyérrel, összesen napi 490 kalóriát. Az éhségtől, a kegyetlen hidegtől, az állandó kialvatlanságtól, a fizikai és pszichikai bántalmazásoktól agyongyötört foglyokra aztán az ÁVO által kiválogatott ügyészek példás büntetéseket kértek, aminek az ÁVO bizalmát élvező bírák eleget is tettek. (Fizetségükről az ÁVO minden esetben külön gondoskodott.)

Az életben maradt áldozatok kínzása, fizikai és lelki terrorizálása az ÁVO által felügyelt börtönökben is tovább folytatódott. A rabokat középkori módszerekkel gúzsba kötötték, voltak, akiket megláncoltak, lábukra 18 kg-os vasgolyó-nehezéket tettek; orvosi- és gyógyszerellátásban alig részesülhettek. A legkisebb „vétekért” büntetőzárkába, karcerbe zárták, súlyosan bántalmazták őket.

Az Andrássy út 60. épületét és pincéjét többször átalakították. Gondos kezek minden árulkodó nyomot eltüntettek. Mi a pince egy részében megpróbáltuk felidézni azokat a körülményeket, amelyek között az 1945-től 1956-ig tartó időszakban a politikai foglyokat tartották Magyarországon. A normális cellákon kívül büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is kialakítottunk.

Büntetőcellák

Karcer: egyszemélyes büntetőzárka, 60x50 cm alapterületű, 180 cm magas. Szemmagasságban két égő volt benne, azért, hogy a büntetés egész időszaka alatt a rab szemébe világítson.

Vizes cella: a fogvatartott kénytelen volt a vízben ülni.

Rókalyuk: világítás nem volt, felegyenesedni nem lehetett.

Kezelőszoba: néhány olyan kínzóeszközt helyeztünk itt el, amelyet a fogva tartottak megtörésénél, fenyítésénél használtak.

Az őrség szobája: a Belgrád rakpart 5. szám alatti pincebörtön szellőztető berendezését helyeztük itt el, amelyet 2000-ben találtunk. A börtön két emelettel a föld alatt volt. A szellőztető berendezés biztosította az őrizetesek számára a levegőt a cellákon áthúzódó csőrendszeren keresztül. Az egyes cellákat büntetésből ki lehetett kapcsolni a rendszerből.

Siralomház: itt tartották a halálra ítélteket, akiket kegyelmi kérvényük elutasítása után innen vittek a vesztőhelyre.

Vesztőhely: itt helyeztük el azt a bitófát, amely előbb a váci fegyházban, később a Kozmai utcai börtönban állt, s amelyet 1985-ig használtak. (Az Andrássy út 60-ban „szabályos” kivégzések nem voltak; a foglyokat „csak” agyonverték, halálta kínozták, öngyilkosságba hajszolták.)

Pince