A pincebörtön rekonstrukciója

A rekonstruált pincebörtönben a hagyományos cellák mellett büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is bemutatunk.

Az Andrássy út 60. pincéje a nyilas uralom alatt vált hírhedtté. A nyilas pártszolgálatosok többeket, köztük sok üldözött zsidót ide, az egykori szenespincékből kialakított cellákba hurcoltak, bántalmazták és kínozták őket. Sokuk a bántalmazások következtében életét vesztette.

A kommunista politikai rendőrség 1945 januárjában költözött be a nyilas borzalmak, a „Hűség háza” székhelyére, amit a „Borzalmak házává” változtattak.

Rövidesen az egész háztömböt elfoglalták és alatta összefüggő pincelabirintust alakítottak ki. A rabokat egymástól szigorúan elkülönítve, bekötött szemmel mozgatták. Sokan úgy emlékeznek, hogy a ház pincéje további föld alatti szintekre is kiterjedt. A ház átépítésekor nem találtunk erre utaló nyomokat. Nem kizárt azonban, hogy a háztömb többi, akkoriban folyosókkal összekötött része alatt voltak olyan cellák, amelyeket a föld alá vájtak.

A kihallgatások az emeleti szobákban folytak. Minden szoba előtt egyenruhás, puskás ávós állt. A kihallgatásokat – szovjet szokás szerint – általában éjszaka tartották. A gyanúsítottakat napokig nem hagyták aludni és sokszor több napon keresztül nem adtak nekik sem enni, sem inni. A kínzások és a lelki-fizikai bántalmazások minden válfaját bevetették az áldozatokkal szemben. Órákig kellett a falhoz nyomott orral vagy vízszintesen kinyújtott karral állniuk, nem ritkán 10-12 órát. Mindennaposak voltak a gumibotozások, „tornáztatások”, verések, a kínvallatások legkülönbözőbb módszerei. Voltak, akiket árammal, égő cigarettával, fogókkal, vízsugárral kínoztak.

Az őrizetesek nem válthattak fehérneműt, nem fürödhettek – napi mosdásukra fél percet kaptak –, törölközőt, szappant, vécépapírt, fogkrémet, fogkefét, zsebkendőt nem használhattak. A pincebörtönben tartott foglyokat éjjel-nappal villanyfényben őrizték. Takarót, váltóruhát nem kaptak. Sokszor nem engedték ki őket vécére, küblit nem raktak a cellába. A fapriccs vizes deszkáira kellett feküdniük, nem ritkán az üres cellában a földre. A szadista őrök a kihallgatások szüneteiben is puskatussal, gumibottal verték a fogvatartottakat. Naponta egyszer adtak nekik enni, csészényi bablevest, 150 gr kenyérrel, összesen napi 490 kalóriát. Az éhségtől, a kegyetlen hidegtől, az állandó kialvatlanságtól, a fi zikai és pszichikai bántalmazásoktól agyongyötört foglyokra aztán az ÁVO által kiválogatott ügyészek példás büntetéseket kértek, aminek az ÁVO bizalmát élvező bírák eleget is tettek. (Fizetségükről az ÁVO minden esetben külön gondoskodott.)

Az életben maradt áldozatok kínzása, fi zikai és lelki terrorizálása az ÁVO által felügyelt börtönökben is tovább folytatódott. A rabokat középkori módszerekkel gúzsba kötötték, voltak, akiket megláncoltak, lábukra 18 kg-os vasgolyó-nehezéket tettek; orvosi és gyógyszerellátásban alig részesülhettek. A legkisebb „vétekért” büntetőzárkába, karcerbe zárták, súlyosan bántalmazták őket.

Az Andrássy út 60-at és pincéjét többször átalakították. Gondos kezek minden árulkodó nyomot eltüntettek. Mi a pince egy részében megpróbáltuk felidézni azokat a körülményeket, amelyek között az 1945-től 1956-ig tartó időszakban a politikai foglyokat tartották Magyarországon. A normális cellákon kívül büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is kialakítottunk.

Büntetőcellák:

Karcer:
Egyszemélyes büntetőzárka, 60×50 cm alapterületű, 180 cm magas. Szemmagasságban
két égő volt benne, azért, hogy a büntetés egész időszaka alatt a rab szemébe világítson.

Vizes cella:
A fogva tartott kénytelen volt a vízben ülni.

Rókalyuk:
Világítás nem volt, felegyenesedni nem lehetett.

Kezelőszoba:
Néhány olyan kínzóeszközt helyeztünk itt el, amelyet a fogvatartottak megtörésénél,
fenyítésénél használtak.
Az őrség szobája: A Belgrád rakpart 5. szám alatti pincebörtön szellőztetőberendezését helyeztük itt el,
amelyet 2000-ben találtunk. Az a börtön két emelettel a föld alatt volt. A szellőztetőberendezés biztosította
az őrizetesek számára a levegőt a cellákon áthúzódó csőrendszeren keresztül. Az egyes cellákat büntetésből
ki lehetett kapcsolni a rendszerből.

Siralomház:
Itt tartották a halálra ítélteket, akiket kegyelmi kérvényük elutasítása után innen vittek a
vesztőhelyre.

Vesztőhely:
Itt helyeztük el azt a bitófát, amely a váci fegyházé, később a Kozmai utcai börtöné volt,
s melyet 1985-ig használtak. (Az Andrássy út 60-ban kivégzések nem voltak, „csak” agyonverések,
öngyilkosságok.)

Pince