Witold Pilecki lovassági kapitány – A szabadság lovagja – előadás

Jacek Pawłowicz, a varsói Kiátkozott Katonák és a Lengyel Népköztársaság Politikai Foglyainak Múzeuma igazgatója „Witold Pilecki lovassági kapitány – A szabadság lovagja” címmel tartott előadást a Terror Háza Múzeumban.

A budapesti Lengyel Nagykövetség és a Lengyel Intézet szervezésében megvalósuló eseményen Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója mondott köszöntőt.

Felidézte, Witold Pilecki nem volt még húsz éves, amikor végigharcolta a lengyel–szovjet háborút és részt vett Varsó felmentésében. Miután a német agressziót követően megalapította az első földalatti ellenállási szervezetet, önkéntes fogságot vállalt Auschwitzban, hogy onnan tájékoztassa a világot arról, hogy mit művelnek a németek. Ezer nap múlva megszökött a földi pokolból, részt vett a varsói felkelésben, majd a szovjet megszállókkal szemben is folytatta az ellenállást, amelyért hetven évvel ezelőtt kivégezték. „Mindannyiunk hőse Witold Pilecki – Lengyelországé, régiónké, egész Európáé!” – jelentette ki a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.

Békés Márton szerint a nemzetiszocializmus és a kommunizmus olyanok, mint a római istenség, Janus arcai: „egy fejen helyezkednek el, miközben az egyik arc jobbra, addig a másik balra néz. De az agyuk, az közös.” A kutatási igazgató emlékeztetett: a „Molotov–Ribbentrop-paktumnak” nevezett megállapodás valójában arról szólt, hogy Hitler és Sztálin szövetséget kötött egymással, amelynek keretében a két nagyhatalom összesen tizenhat alkalommal indított háborút más államok – de sohasem egymás – ellen.

Békés Márton arról is beszélt, a közép- és kelet-európai térség azért is egyedülálló, mert történelmi és földrajzi okoknál fogva mindkét totalitárius diktatúrát megtapasztalta; az itt élő népek többsége 1939-től 1991-ig megszállás alatt állt, szuverenitásukat elvették, függetlenségüket megszüntették, elnyomták és kizsákmányolták őket.

A közép- és kelet-európai népek: legyenek észtek vagy bolgárok, lengyelek és magyarok, csehek vagy románok, együtt tapasztalták meg a náci Németország hódítását, a világháborút, a népirtást, a szovjet Vörös Hadsereg megszállását és a kommunista terrort. Az Északi-tengertől a Balkánig és az Oderától a Dnyeszterig mindannyian a 20. század közös történelmi örökségét hurcoljuk magunkkal, amely növeli köztünk a megértés esélyét, a másik felé való odafordulás igényét és az összetartozás tudatát – fogalmazott a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója, hozzátéve, külön öröm, hogy talán ennek a történelmileg tragikus időszak révén is, de „a visegrádi négyek – köztük Lengyelország és Magyarország – gazdasági, politikai és kulturális együttműködése különösképpen felértékelődött és erősebb, mint valaha.”


Jacek Pawłowicz előadásában Witold Pileckit kiváló embernek nevezte, aki „eszméihez végig hű volt és ezért a hűségért a legmagasabb árat fizette.” Kifejtette, Pilecki százados hazájában a köztársaság legutolsó ulánusának, a megtörhetetlen katonának, Auschwitz önkéntes foglyának a jelképe, a világban pedig a II. világháborús európai ellenállás hat legbátrabb embere között tartják számon.

A varsói Kiátkozott Katonák és a Lengyel Népköztársaság Politikai Foglyainak Múzeuma igazgatója kitért rá, ma 42 iskola és számos utca, köztér viseli Witold Pilecki nevét, és több emlékművet állítottak tiszteletére. Hozzátette, az ünnepi megemlékezéseken tömegével vannak jelen a lengyel fiatalok, akik nemzeti hősként tekintenek a lovassági kapitányra.

Az előadást követően Wojciech Kozłowski, a Witold Pilecki Totalitarizmusokat Kutató Központ igazgatója válaszolt a közönség kérdéseire.

A megemlékezésen részt vett feleségével együtt Lengyelország budapesti nagykövete, Jerzy Snopek, valamint Lengyelország katonai attaséja, Tomasz Trzciński ezredes is.

Hetven éve, 1948. május 25-én végezték ki a kommunista állambiztonsági apparátus brutális kínzásait követően koholt vádak alapján Witold Pilecki lovassági kapitányt, a lengyel függetlenségi harcok hősét és Auschwitz önkéntes rabját.