Bernovits Vilmára és a holokauszt áldozataira emlékeztünk

2017. április 9.

A szabadtéri koncerttel egybekötött megemlékezésen beszédet mondott Rogán Antal miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter és Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője. A résztvevőket Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója köszöntötte.

Schmidt Mária köszöntőjében úgy fogalmazott: „Mióta az ember az időt méri, boldog és boldogtalan mérföldköveket helyez el benne. Ma egy boldogtalan mérföldkő előtt állunk.” Felidézte, éppen tíz éve annak, hogy az Andrássy út 60. előtt először emlékeztek szabadtéri koncerttel a holokauszt áldozataira. „Azóta évről évre újra és újra összegyűlünk itt, hogy a közös emlékezés révén óvjuk jelenünket, jövőnket. Az emlékezés ugyanis kultúránk afféle védekező reflexe. Általa válik el a lényeges a lényegtelentől, hiszen csak arra tudunk emlékezni, ami valóban megérint bennünket.” – hangsúlyozta a Terror Háza Múzeum főigazgatója.

Szavai szerint a normalitást, a józanságot őrző közösségek mindenütt a világon tudták és tudják, hogy ami 1944-ben Magyarországon megtörtént, az „tagadása mindannak, amire Európa és hazánk épült, és amire büszkék lehetünk.” Schmidt Mária rámutatott, bár a totális diktatúrákat hatalmas véráldozattal magunk mögött hagytuk, azok eszközei és csábítása nem törölhetőek ki már világunkból.

A főigazgató kiemelte, Magyarországon kimondtuk a bűnösök nevét, történelmi igazságot szolgáltattunk, de talán kevesebb figyelmet szenteltünk olyan életpályáknak, melyek követésre és azonosulásra alkalmas mintát adhatnak. Példaként Schmidt Mária Sztehlo Gábor, Slachta Margit, Karády Katalin, Raoul Wallenberg, Éliás József, id. Antall József, Apor Vilmos, Salkaházi Sára és Bernovits Vilma nevét említette, akiknek „életpéldája megérdemli, hogy minden általános iskolát végző magyar állampolgár ismerje a nevüket.”

Rogán Antal elmondta, ezen a napon azokra emlékezünk, akiket értelmetlen, embertelen módon veszítettünk el a vészkorszakban. A miniszterelnöki kabinetirodát vezető miniszter emlékeztetett: az elhurcoltak tragédiája a mai napig velünk él. „A meggyilkoltakon túl azok előtt is fejet kell hajtanunk, akik túlélték a borzalmakat, a kínzást, a meghurcolást, a kisemmizést – valamint a hozzátartozók, az utódok előtt is.” Ami mára történelemmé vált, az egykor valóság, szó szoros értelemben véres valóság volt – tette hozzá.

A miniszter beszédében kiemelte: a holokauszt összes áldozata közül minden tízedik magyar állampolgár volt. „Ártatlan férfiakat, nőket és gyermekeket tettek bűnbakká és öltek meg” – jelentette ki. A miniszter arról is beszélt: voltak olyan magyarok, akik saját honfitársaik életére törtek. „Voltak olyanok köztünk, akik zsidó honfitársainkat megalázták és halálba küldték. Ők megalázták az egész magyar nemzetet, egész nemzetünknek pótolhatatlan veszteséget okoztak. Áldozatok is voltunk tehát, de bűnösök is. Ezzel is számot kell vetnünk.” Rogán Antal hangsúlyozta: erre mindig emlékeznünk kell, „hogy ideje korán fel tudjunk lépni minden olyan gondolattal szemben, amely a nemzet ellen van, és veszélyezteti nemzetünk bármelyik tagját.”

Rogán Antal Bernovits Vilma példáját kiemelve kijelentette, nem feledkezhetünk meg arról a sok-sok magyar hősről sem, akik honfitársainkat védték a vérzivataros időkben. A miniszter emlékeztetett: Bernovits Vilmáról tudjuk, hogy kifejezetten jómódú család gyermekeként nőtt fel, „de ő ifjú korától kezdve inkább a szegények, rászorultak bajbajutottak segítését választotta. Őket szolgálta életével és halálával. Ezért a bátorságért adózunk tisztelettel neki, és minden hasonló honfitársunknak a mai napon.”

Köves Slomó beszédében elmondta: manapság egyre több a holokauszt megemlékezés, ami alapján azt gondolnánk, hogy ennek pozitív hatása van a közgondolkodásra, ám a Tett és Védelem Alapítvány felkérésére készített közvélemény-kutatások alapján 2006-2016 között 9-ről 19 százalékra nőtt a holokauszttagadó nézeteket vallók száma – jelentette ki.

Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetője hangsúlyozta: a közbeszédben nem annak kell szerepet kapnia, hogy „méricskéljük”, kinek a bűne vagy kinek a fájdalma a nagyobb. Hozzátette: meg kell haladni azt is, hogy a megemlékezések gyakran megtelnek „ürességtől kongó szólamokkal”, sokszor ismételt kijelentésekkel, amelyek nem késztetnek valódi elgondolkodásra.

Köves Slomó hangsúlyozta: a holokauszt emléke mindenkinek fontos, azért emlékezünk, mert az emlékezésnek mindenki lelkére pozitív hatással kell lennie.

A megemlékezést a Parafónia zenekar és a Romengo együttes koncertje zárta. A rendezvényt követően a Terror Háza Múzeumban levetítették Gyöngyössy Imre–Kabay Barna Jób lázadása című filmjét.

Bernovits Vilma (1901-1944) vértanú hitoktató a fővárosi gettók felállítása után rendszeresen vitt élelmiszert, ruhaneműt és igazoló okmányokat a rászorulóknak. Leleményességének, áldozatkészségének sokan köszönhették megmenekülésüket. 1944 decemberében a nyilasok Salkaházi Sárával, a Szociális Testvérek Társasága nővérével együtt elhurcolták, és feltehetően még aznap meggyilkolták őket a pesti Duna-parton.