Bemutatták L. Simon László és Kelemen Erzsébet legújabb köteteit

2017. június 13.

Kerekasztal-beszélgetés keretében mutatták be a Terror Háza Múzeumban L. Simon László: Körbejárni a hazát és Kelemen Erzsébet: A szöveg testén túl című köteteit. A szerzőkkel Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Bengi László irodalomtörténész és Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója beszélgetett.

Két, L. Simon Lászlóhoz kapcsolódó kötet is megjelent a 88. Ünnepi Könyvhétre: a Körbejárni a hazát című válogatás a szerző korábbi és frissebb esszéiből szemezget, míg Kelemen Erzsébet: A szöveg testén túl – L. Simon László lineáris és vizuális költészete című monográfiája az alkotó irodalmi munkásságába vezet be.

L. Simon László József Attila-díjas író, költő, szerkesztő és politikus, volt kormánybiztos, több alkalommal államtitkár, miközben több évtizedes irodalomszervezői munkássággal is büszkélkedhet – idézte fel Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója a kötetek hétfői budapesti bemutatóján. A Körbejárni a hazát című válogatás a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány, míg a monográfia a Ráció Kiadó gondozásában jelent meg.

L. Simon László arról beszélt, a szellemi és a vizuális értelemben vett progresszivitás mindig is nagyon fontos volt számára. „Azt gondolom, az én életemben nagyon jól megfér egymás mellett mondjuk a totális absztrakció a hagyománynak mindenféle klasszikus képi és szövegbeli formájával.” – fogalmazott.

Az író kitért rá, korábbi köteteit mindig maga szerkesztette, maga határozta meg a szövegek elrendezését, a Körbejárni a hazát című esszékötete viszont különleges retrospektív válogatásnak tekinthető. Az ebben felvonultatott írásokat Békés Márton, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója gyűjtötte össze, aki korábban már publikált, illetve még meg nem jelent írásokból válogatott.

Schmidt Mária elmondta, L. Simon László új könyvének egyik legfontosabb üzenetét a magyar identitás kérdésében látja. „Az, hogy ki a magyar és hogy mi a szerző identitása, egyáltalán nem kérdés, ez egy természetes dolog, ami a hagyományokból, az ősökből, a földből, a kultúrából jön.”

A Terror Háza Múzeum főigazgatója – aki L. Simon László új esszékötetének előszavát írta – úgy folytatta: ez azért egy fontos kérdés, mert azzal szembesülünk nap, mint nap, hogy bizonyos politikai erők tört identitásokat akarnak létrehozni. „Az a politikai mező, amiben a mai politikának meg kell fogalmaznia magát, amiben a mai politikai aktorok a különböző választópolgári csoportokkal kapcsolatba akarnak lépni, azoknak a számára pont az a legfontosabb feladat, hogy a közös identitásokat mutassák fel, és hogy ne hagyják azt, hogy ezek az identitások – nemi, szexuális és egyéb csoportidentitásokra széttörve – gyakorlatilag tönkre tegyék azt, ami közösségképző lehetne. Aki elolvassa ezeket az esszéket, aki végigmegy ezeken a tájakon, sorsokon, kötelékeken, gyökereken, amikről ezek az esszék szólnak, azoknak a számára ugyanolyan természetessé válik a magyar nemzeti közösség, az összetartozás, a közös identitás, a magyar kultúra megtartó ereje, mint ahogy az európai is az.”

Schmidt Mária végezetül hangsúlyozta: „ezek az írások összekötnek, és nem pedig szét- és leválasztanak.”

Kelemen Erzsébet író, költő, irodalomtörténész arra a kérdésre, jó költő-e L. Simon László, úgy válaszolt, aki elolvassa A szöveg testén túl című túlmonográfiát, egyértelmű választ fog kapni erre. Úgy fogalmazott L. Simon életműve hihetetlenül gazdag. „Nemcsak a lakonizmus és a redukcionizmus technikáját magába sűrítő lineáris költészet művelője – ami Pilinszky hatást is mutathat – hanem a vizuális költészeté is.”

Az irodalomtörténész úgy folytatta, L. Simon László művészetében a medializálódás, tehát a médiumok találkozása, ötvözése, oszcillálása is jelentősen megmutatkozik, ami „mérhetetlenül izgalmas”.  Példaként említette L. Simon korábbi, MetAMORFózis című kötetét, ahol „a szerző a szeretet betűcsoportjai közül válogat, ezt számítógéppel szerkeszti, és a számítógép médiumából válik a mű papír alapú művészetté”, két- illetve három dimenziós alkotásokat, hatásokat felvonultatva.

Bengi László irodalomtörténész Göncz Árpád, Szőcs Géza és Kukorelli Endre példáját hozta fel a közelmúltból a párhuzamos irodalmi és politikai életutakra.

L. Simon László költői pályájáról szólva emlékeztetett: a szerzőnek vannak úgynevezett hagyományos verseskötetei és olyanok is, amelyek első látásra közelebb állnak a képzőművészethez, ám ezzel a vizuális költészet régi irodalmi hagyományához csatlakozik.

(MTI/terrorhaza.hu)