Schmidt Mária: Ha a szimbólumainkat elveszítjük, akkor nincs meg az önazonosságunk

2017. november 24.

Az Örökség Kultúrpolitikai Intézet Emlékhelyek, emlékművek, köztéri alkotások – újraírt narratívák az emlékezetpolitikában című rendezvényén Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Bayer Zsolt író, publicista és L. Simon László országgyűlési képviselő beszélgettek az Akvárium Klubban. A beszélgetést Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára moderálta.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint „azok a szimbólumok, azok az értékek, amelyeket a köztereken megjelenítünk akár az utcanevekben, a szobrokban, abban, amit állítunk, amit eltűrünk, és amit eltávolítunk, az az állásfoglalás van benne, hogy kik vagyunk mi, milyen értékvilágban gondolkodunk, milyen tradíciót akarunk folytatni.” Elmondta: ez mindig azokban a korokban válik egyre élesebb kérdéssé, amikor – akárcsak manapság – valamiféle váltás zajlik. Kiemelte: „Muszáj, hogy a szimbólumok megfeleljenek annak az értékrendnek, amiben mi gondolkodunk, különben nem tudjuk kifejezni magunkat.”

Schmidt Mária hozzátette: 1956-ban az emberek nem normarendezésért mentek az utcára, hanem a demokráciáért és a függetlenségért, és többek között azért, hogy visszakapják a szimbólumaikat, a címert, a zászlót. Hangsúlyozta: ha a szimbólumainkat elveszítjük, akkor nincs meg az önazonosságunk, és most „megint egy olyan időszakban vagyunk, ahol az önazonosságunkat kell folyton bizonyítanunk és újra és újra megépítenünk.”

Bayer Zsolt szerint a mai világban kevéssé feltételezzük azt, hogy a társadalom széles rétegei ölre mennek azért, hogy hol milyen szobor áll, hiszen már könyvet is alig olvasnak az emberek. Mégis azt látjuk, hogy bárki bárhol felállít egy emlékművet, azonnal lesznek, akik ezzel szemben valamilyen módon tiltakozni akarnak – jegyezte meg a publicista.

Elmondta, felháborítja, hogy Hóman Bálintnak nem lehetett Magyarországon szobrot állítani. „Hogyha egyszer Lukács Györgynek lehet szobra, akkor Hóman Bálintnak miért nem?” – tette fel a kérdést, majd hozzátette: a szobroknak önmagukon messze túlmutató szimbolikája és töltete van, mind a mai napig.

L. Simon László kiemelte: érdemes megnézni egyfelől a fővárosi szoborpark létrejöttének logikáját, másfelől a kommunisták egyértelmű, durva szimbólumrombolási aktusát. Az előbbi esetében tiszteletben van tartva az alkotói szabadság, a műalkotás léte, még akkor is, ha az általa kifejezett ideológiával „nem tudunk azonosulni”, így bizonyos rendszerváltoztatás előtti alkotások köztéri múzeumokba kerülnek, mindenki által elérhető és látható módon. „Nem rekesztjük ki őket a magyar történelemből. Nem akarunk úgy tenni, mintha a negyven év kommunista diktatúra nem lenne a történelmünk része. Ez is „része, amire nem vagyunk büszkék, ahogy nem vagyunk büszkék a náci diktatúrára sem.”

A narratívaújraírási kísérletek kapcsán elmondta: ilyen vitáknak az elmúlt években is részesei voltunk. Például a Károlyi-szoborral is ez történt: ennek az alkotásnak ugyan nincs helye a nemzet főterén, de nem tüntették el, Siófokon találtak neki helyet. Az országgyűlési képviselő arról is beszélt: az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság munkája során is arra tettek kísérletet, hogy nyilvánvalóvá tegyék, a „nagy háborúban” harcoló emberek igenis a hazájukért harcoltak, hősök voltak és megérdemlik az utókor tiszteletét.

Schmidt Mária kijelentette: óriási dolog, hogy bő egy évtizeddel a kommunizmus bukása után megnyílt a Terror Háza, és elkezdtünk arról beszélni, hogy milyen volt a diktatúra, az emberek pedig sorban álltak, hogy láthassák a múzeumot – és sorban állnak még ma is.

A múzeum főigazgatója arról is beszélt: Nyugat-Európában olyan törekvések vannak, hogy mindent, ami a múltban van, azt tekintsék érvénytelennek, a tudás kizárólagos birtokosa pedig a jelenlegi generáció. „Hogyha megnézünk egy vitát az Európai Unióban”, akkor látható, hogy ezeknek a lényege, hogy ne lehessen kimondani, hogy például a kereszténység, a nemzetállam és a nemzeti szuverenitás pozitív és fontos örökség – mindezeket igyekeznek valamiféle bűnös dolognak beállítani – fejtette ki Schmidt Mária.

Hozzátette: azt a narratívát viszont nem tudják elengedni, hogy ki nyerte meg a második világháborút, és kik a vesztesek. Kifejtette: erről szól a Horthy-rendszerrel kapcsolatos tilalomlista, ami a mai napig érvényben van, mert a legitimációt még mindig a második világháborús győzelemhez kapcsolják. Tehát „mi még mindig vesztesként állunk az Unióban”, még mindig ez számít, ami nem normális dolog – hangsúlyozta.

L. Simon László elmondta: Nyugat-Európában szimbolikus térfoglalás zajlik, amire jó példa a német birkózó esete, aki az olimpiai döntője után, egy félholdas „német zászlóval” ünnepelte sikerét. Hozzátette: jellemző az is, hogy mi magunk adjuk fel saját pozícióinkat, például amikor II. János Pál pápa szobráról Franciaországban önként leszedik a keresztet. „Ez ellen a lehető leghatározottabban fel kell lépni, Európa hagyományaiból, kultúrájából, szimbólumaiból semmit nem szabad föladni.”

Schmidt Mária ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: képzeljük el, mi történne, ha egy muszlim jelképet próbálnának levetetni. „El kéne kezdeni egy kicsit öntudatosabban viselkedni, és határozottabban kiállni a saját értékrendünk mellett.” – mutatott rá.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója arról is beszélt: újra felállíttatná Donáth György szobrát, mert „az mégiscsak tűrhetetlen, hogy halálra ítélték, kivégezték és még a holtában is meggyalázták azzal, hogy egy maroknyian odamentek és egyszerűen ellehetetlenítették azt, hogy őneki emléket állítsunk. Szerintem ennyi jár neki.”

Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára, a rendezvény moderátorának felvetésére, miszerint a jelenlévők közül kinek milyen igazán meghatározó élménye van valamely közéri magyar emlékművel, Schmidt Mária a Terror Háza Múzeum előtti „Vasfüggönyt” emelte ki. Mint mondta, ez kifejezi számára mindazt, amit a kommunista időszak jelentett. „Áthatolhatatlan, súlyos láncokból áll össze ez a fal, és egyenként a láncszemek is azt jelentik, hogy mindenkire súlyos lánc nehezedett.”  És ott van a tudat is, hogy „végül lebontottuk és végül mi győzedelmeskedtünk” – szögezte le.