magyar magyar english english
nyitólap  vissza
első oldal
rólunk
közszolgálat
sajtószoba
fotógaléria
adományok

Bauer Sándor (1952-1969)

Bauer Sándor 17 éves ipari tanuló 1969. január 20-án tiltakozása jeléül öngyilkosságot követett el a Nemzeti Múzeum előtt. Egy óra után néhány perccel lecsavarta a táskájába rejtett palack kupakját, ruhájára locsolta a benzint, majd gyufával lángra lobbantotta magát. Amikor lángolni kezdett, lengetni kezdte a két kezében tartott kis nemzetiszínű zászlókat. Néhány perc alatt két-háromszáz ember gyűlt össze a Múzeumkertben. Szemtanú volt Bihari Imre orvostanhallgató is, aki későbbi kihallgatása során elmondta, miként próbálta megmenteni a fiatalember életét: „Barátommal együtt odafutottunk, és mindketten levettük a kabátunkat, azzal igyekeztük eloltani a lángokat… Az illető fiatalember mindvégig eszméleténél volt, azt hallottam, hogy kérdéseket tettek fel neki, amelyekre válaszolt. Többek között azt kérdezték tőle, miért tette, amire olyan választ adott, hogy „…hazaszeretetből”, „…tiltakozásból”. Arra a kérdésre, hogy mi ellen akar tiltakozni, kijelentette: „…az orosz megszállók ellen”. Azt is mondta, hogy „a cseh testvér is megtette”.

Bauer Sándort a mentők beszállították a Központi Honvéd Kórházba. Őt is harmadfokú égési sérülésekkel kezelték. A kórtermét rendőrök őrizték, csak szülei és nagybátyja látogathatta. Barátait a rendőrség naponta több órán keresztül kihallgatta, szüleinek, barátainak írt búcsúlevelét a rendőrség elkobozta. Barátjának, Sabján Miklósnak a következőt írta, ami a rendőrségi vizsgálati dossziéban maradt ránk: „Ti meg fogjátok érteni, vasárnap Prágában önkéntes tűzhalált választotta egy fiatal. Tiltakozásul az orosz csapatoknak Csehszlovákiát megszálló utasítás ellen. Éljen a Cseh, Lengyel, Német, Román és Magyar Proletariátus. Halál az orosz megszállókra! Oroszok, menjetek haza!”

Az élet-halál között lebegő Bauer Sándort január 22-én, este hét órakor a kórházi ágyán előzetes letartóztatásba helyezte a rendőrség.
Az indokolás a következő volt: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.”
A jegyzőkönyvet édesapjával íratták alá. Bauer Sándor másnap hajnalban meghalt.

A kádárista sajtó megpróbálta öngyilkosságnak beállítani Bauer Sándor mártír tettét. A temetés időpontját is a rendőrség határozta meg. 1969. január 28-án, 9 órakor a Rákoskeresztúri új köztemetőben hantolták el. A szülőkkel a hatóság titoktartási nyilatkozatot íratott alá, a közvetlen hozzátartozókon kívül más nem is tudott Bauer Sándor haláláról és temetéséről. Napokkal a gyászszertartás előtt a temetőbe titkosrendőröket küldtek, hogy ha Bauer Sándor temetéséről mégiscsak érdeklődnének, ők adjanak „felvilágosítást”.
A temetkezésre vonatkozó szervezeti, technikai intézkedéseket hét pontban dolgozta ki a politikai rendőrség, ebből az egyik pont a következő: „Január 27-én, 11 órakor a szülőkkel megbeszélést tartottunk a körülmények tisztázása céljából. Amennyiben speciális kívánságuk, kérésük merülne fel, azt azzal a feltétellel fogadjuk el, hogy a temetés csak zárt, szűk körben történhet. Amennyiben a halott elhamvasztását kérnék, úgy ezt elősegítjük, miután a továbbiak szempontjából politikailag előnyös.”

Bauer Sándor barátai, Berger István és Sabján Miklós ellen később eljárást indítottak. Hónapokon át naponta faggatták őket, csak 1969. március 17-én zárták le az eljárást. Figyelmeztetésben részesítették őket „bejelentési kötelezettség elmulasztása” miatt. A Bauer Sándor elleni vizsgálatot 1969. március 19-én, ötvenhat nappal a halála után zárta le a rendőrség. Sírját továbbra is éveken keresztül figyelték.

Bauer Sándor neve a titkolózás ellenére hamarosan fogalommá vált a fővárosban és az egész országban. A temetés időpontja 1969. január 28-án délelőtt 9 órakor volt a Rákospalotai temetőben, szigorúan szűk családi körben. A Fővárosi Temetkezési Intézet igazgatósági Vezetőjének azt a javaslatot tette a Budapesti Rendőrfőkapitány első helyettese: Dr Tihanyi Sándor rendőrezredes, hogy a Temetkezési Vállalat részéről megbízható személyek végezzék a szertartást, és a hivatásos búcsúztató igen rövid beszédet mondjon. A beszéd szövegét is előírták. A Főkapitányság részéről a temetést operatív tisztek felügyelték.
Barátait, osztálytársait, tanárait nem értesítették a temetés időpontjáról, sőt a szülőket szigorú titoktartásra kötelezték.

Bauer Sándor tettét és halálhírét 1969. február 5-én hozták nyilvánosságra.
(Az eset körülményeiről a részletes összefoglaló jelentés 1969. január. 31-én készült. )

Forrás: 2006. január 21. MNO Laczik Erika cikke


 
múzeum | interaktív | bolt | hírek | állandó kiállítás | mozi | időszaki kiállítás | fotógaléria