Petr Pithart (1941, jogász, történész, politikus, Csehország)
A prágai Károly Egyetemen szerzett jogi diplomát 1962-ben. A Literárne noviny szerkesztőjeként lépett be a közéletbe 1966-ban. 1960–1968-ig a KSČ (Csehszlovákia Kommunista Pártja) tagja volt, de a prágai tavasz után elvették a tagságát, mivel támogatta a reformokat és elítélte Csehszlovákia megszállását. Ezután munkásként dolgozott különböző vállalatoknál, miközben számos szamizdat kiadványban jelentek meg írásai. Az elsők között volt, akik aláírták a Charta 77-et. 1990 januárjában Csehszlovákia föderális gyűlésének képviselője. 1990–1992-ig a Cseh Köztársaság kormányfője. 1996-ban négy évre a szenátus tagjává választották, amelynek két alkalommal, 1996–1998-ig és 2000–2004-ig elnöke volt. Jelenleg a Cseh Köztársaság Parlamentjének alelnöke, emellett pedig a Károly Egyetem jogi karának tanára.


Luciana Castellina (1929, újságíró, Olaszország)
A római egyetemen szerzett jogi diplomát. 1958–1962-ig az olasz kommunista ifjúság hetilapját szerkesztette, ezután 1965-ig a Paese Sera című napilap újságírója volt. A hatvanas években a „Democratic Union of Italian Women” elnökségi tagja volt. 1969-ben az Il Manifesto című magazin alapítása miatt kizárták a pártból. Ezután több ízben parlamenti képviselőnek választották. 1979–1999-ig volt európai parlamenti képviselő. 1979–1984-ig a Pace e Guerra című hetilap szerkesztője. 1984-től, egészen a párt 1991-es felbomlásáig, az Olasz Kommunista Párt igazgatóságának tagja volt. 2004-ig a pisai egyetemen tanított történelmet és filozófiát. Jelenleg egyik pártnak sem tagja, az ARCI Nemzeti Bizottságának tagja, és a cineuropa.org elnöke.


Gabriel Andreescu (1952, politológus, Románia)
A Bukaresti Egyetemen fizikusként végzett 1976-ban. A PhD fokozatot 2003-ban szerezte meg. Tudományos tevékenységét a nemzeti kisebbségek témakörében végzi. A bukaresti SNSPA (Politikatudományi és Államigazgatási Nemzeti Iskola) Politikatudományi Intézetének docense 2004 óta. 2005-től „Noua Revistă de Drepturile Omului” igazgatója. A Ziua című napilap cikkírója 2004-től. 2003-tól a „Romániai Üldözöttek Emlékezete” Nemzeti Intézete Tudományos Tanácsának, majd az Altera és a Helsinki Bizottság Tanácsadó Testületének tagja. Tagja az Írószövetségnek. Számos romániai alapítvány és egyesület alapítója.


Berecz János (1930, történész, volt politikus, Magyarország)
A Lenin Intézetben 1951–1955 között végezte tanulmányait. 1957 szeptemberétől a KISZ KB egyetemi és középiskolai osztályvezetője. 1966-ban az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiáján kandidátusi címet szerzett. 1972-ben a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, 1974-től vezetője. 1980-tól KB-tag, 1982-től a Népszabadság főszerkesztője, 1985-től a KB ideológiai titkára és az Agitációs és Propaganda Bizottság elnöke, 1987-től a PB tagja. 1989 júniusától visszavonult a politikai életből, több gazdasági társaságban van üzleti érdekeltsége.


Valerij Muszatov (1941, történész, diplomata, Oroszország)
A moszkvai Állami Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében szerezett diplomát 1964-ben nemzetközi kapcsolatok szakon. 1995-ben „habilitált doktori” címet szerzett. 1964–1973-ig a Szovjetunió Külügyminisztériumában dolgozott, emellett tagja volt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának is. 1973-tól a budapesti szovjet nagykövetség munkatársaként dolgozott. 1984 és 1991 között a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottság Külügyi Osztályának alosztályvezetői, majd helyettes vezetői tisztségét töltötte be. 1991-től 1996-ig az orosz Külügyminisztérium Diplomata Akadémiájának Európai Központjának elnöki tisztét viselte. 1996 és 2000 között az oroszországi Külügyminisztérium tanácsának tagja, a Külügyminisztérium osztályvezetője volt. 2002–2006-ig Oroszország magyarországi nagykövete. Jelenleg nyugalmazott nagykövete, valamint az Orosz Tudományos Akadémia Közgazdaságtani Intézetnek vezető tudományos munkatársa.


Horváth Miklós (1953, történész, Magyarország)
Politikatudományi doktori címét 1989-ben szerezte meg, 1996-ban lett a hadtudomány kandidátusa. 2003-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia doktori fokozatát, 2004-ben „habilitált doktor” címet szerzett a hadtudomány, hadtörténelem területén. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi tanára. Az MTA köztestületi tagja, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottság tagja, a magyar-orosz történész bizottság tagja. Kutatásainak egyik hangsúlyos területe a magyar erőszakszervezetek története, kiemelten az 1956-os forradalom és szabadságharc idején.


Hans Peter Schwarz (1934, történész, Németország)
A freiburgi Albert Ludwig Egyetemen 1958-ban szerzett PhD fokozatot. A tübingeni Eberhard Karl Egyetemen 1966-ban „habilitált doktor” címet szerzett. Egyetemi tanárként politikatudományi tárgyakat oktatott Hamburgban, Kölnben és Bonnban. Vendégtanárként megfordult az oxfordi St. Antony’s College-ban, a washingtoni Woodrow Wilson International Centerben, és a John Hopkins Egyetem bolognai központjában. 1978-tól a „Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte“ című folyóirat kiadója. 1982-2005 között a „Forschungsinstituts der Deutschen Gesellschaft für Auswärtige Politik” igazgatóságának tagja. A Konrad Adenauer Alapítvány elnökségi tagja. 2002-től a 20. századi európai diktatúrák és a demokratikus átalakulások összehasonlító kutatására létrejött nemzetközi Ettersberg Alapítvány kurátora.


Eva Irmanová (1943, történész, Csehország)
A prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett cseh nyelv és irodalom, cseh történelem, valamint magyar nyelv és irodalom szakon diplomát. 1970-ben doktori vizsgát tett, 1992-ben megszerezte a kandidátusi fokozatot. Jelenleg a Károly Egyetem Szociológia Tanszékének oktatója. Kutatási területei szlovákiai magyar kisebbség sorsa a XX. században és annak külpolitikai vetületei, Magyarország és a versailles-i békerendszer, a szovjet rendszer Magyarországon, valamint a kádári Magyarország külkapcsolatai.


Lánczi András (1956, politikai filozófus, Magyarország)
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol–történelem szakán szerzett diplomát. A filozófia tudományok kandidátusa címet 1993-ban, a habilitált doktori címet 2002-ben szerezte meg. 1991 óta oktató a Budapesti Corvinus Egyetemen. Jelenleg az egyetem Politikatudományi Intézetének igazgatója, egyetemi tanár; a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa. Kutatási területei a XX. század politikai filozófiája, demokráciaelméletek, a politikai tudás ismeretelméleti kérdései és a konzervativizmus eszmetörténete.


Lux Elvira (1929, szexológus, Magyarország)
1951-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett pszichológus diplomát, majd 1969-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem bölcsészettudományi karán szerzett diplomát. 1969-1989-ig a SOTE I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáját dolgozott, adjunktusként nőgyógyászati pszichoszomatikát, az ELTÉ-n pedig szexuálpszichológiát tanított. A Magyar Szexológiai Társaság elnöke, 1989-től nyugdíjas.


Irena Lasota (1947, publicista, USA)
Az Institute for Democracy in Eastern Europe elnöke és igazgatója. 1968-ban a diáklázadásban való részvétele miatt elbocsátották a Varsói Egyetemről, mielőtt tanulmányait befejezhette volna filozófia szakon. A bírósági tárgyalást követően elhagyta Lengyelországot, és az Egyesült Államokban telepedett le. Itt végzett 1972-ben a Temple University-n, 1978-ban pedig a Columbia Egyetemen, ahol politikatudományt tanult. Ezután dolgozott tanárként, íróként, szerkesztőként és szabadúszó újságíróként. 1981-ben társalapítója a Committee in Support of Solidarity-nek, amelynek 1988-ig elnöke. Jelenleg az 1986-ban alapított, washingtoni székhelyű Institute for Democracy in Eastern Europe elnöke és igazgatója.


Markó György (1954, történész, Magyarország)
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán könyvtár–történelem szakon szerzett diplomát 1981-ben. A Hadtörténelmi Levéltár segédmunkatársa 1974 és 1981 között, 1987-től igazgatóhelyettes, majd 1988-tól 1997-ig a levéltár igazgatója. 1985 és 1987 között a Hadtörténeti Intézet munkatársa. A Történeti Hivatal elnöki tisztét 1997-től 2003-ig töltötte be. Jelenleg a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának tudományos helyettese. A hadtudomány kandidátusa címet 1995-ben szerezte meg. A Hadtörténelmi Közlemények szerkesztő bizottságának tagja 1994-től 1998-ig. Kutatásaiban az 1945 utáni hadtörténettel, az 1956-os forradalommal, állambiztonsági iratok elemzésével, a Kádár-korszak szubkultúrájával foglalkozik.


Stark Antal (1932, közgazdász, Magyarország)
A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát 1955-ben. 1969-től a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1974-ben megszerzi a doktori, 2001-ben a habilitált doktori címet. 1963–1985-ig az egyetem népgazdaság tervezése tanszékének adjunktusa, docense, 1973-tól egyetemi tanár, az Általános Közgazdasági Kar dékánja, majd a Népgazdaság-tervezési Intézet igazgatója. 1987–1990-ig a Művelődési Minisztérium államtitkára. 1990–1996-ig a Gazdaságpolitikai és Tervezési Intézet tudományos tanácsadója. 1996–1998-ig a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, majd 1998-tól az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára.


Szórádi Sándor (1950, mérnök, Magyarország)
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett diplomát. Dolgozott a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság főmérnökeként, majd 1980-tól három éven át a KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkára volt. 1983-tól 1987-ig a KISZ Központi Bizottságának gazdaságpolitikai titkára. 1984-től tevékenyen részt vett a gazdasági reformokat megalapozó törvények kimunkálásában. 1988-tól a Kereskedelmi Minisztérium főcsoportfőnöke. 1990-től a Budapest Investment Rt. vezérigazgatója. Több közhasznú tevékenységet végző alapítvány és egyesület elnöke.


Hoós János (1938, közgazdász, Magyarország)
1960-ban Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. 1970-ben lett a közgazdaságtudományok kandidátusa, 1977-ben doktor. 1968-tól az MSZMP KB munkatársa, 1977–1980-ig osztályvezető-helyettese. 1987–1989-ig az Országos Tervhivatal, 1989–1990-ig a Központi Statisztikai Hivatal elnöke. 1990-től Budapesti Corvinus Egyetem Közszolgálati Tanszékén egyetemi tanár, vendégprofesszor volt a Columbia Universityn, Stockholmban és Leuwenben. Az MTA Jövőkutatási Bizottságának tagja. Kutatási területe: gazdasági előrejelzési módszerek és modellek, gazdaságpolitika, közösségi közgazdaságtan, globalizáció.


Kovács András (1947, történész, szociológus, Magyarország)
Filozófia-történelem szakon szerzett diplomát, majd az ELTE-n PhD-fokozatot szerzett szociológiából. Számos nyugat-európai országban és az USA-ban kutatási projektekben vett részt. Magyarországon illegális publikációk és ellenzéki politikai akciókban való részvétel miatt 1978-tól 1990-ig foglalkoztatási tilalom alatt állt. 1990 és 2002 között az ELTE Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa, 2002-től az MTA Etnikai és Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa. A Közép-Európai Egyetemen 1997 óta „a nacionalizmus és az előítéletek szociológiája” témakörben tart kurzusokat. A Közép-Európai Egyetem Zsidó Tanulmányok Projektjének igazgatója. Kutatási területei: kisebbségi identitások, előítéletek; az antiszemitizmus és a zsidóság holokauszt utáni szociológiája; a zsidó identitás Magyarországon; nemzeti identitás és európai integráció.


Otto Schily (1932, politikus, Németország)
Münchenben, Hamburgban és Berlinben tanult jogot. 1980-ban alapító tagja a Zöld Pártnak, 1983-ig a Parlament tagja. 1984–1986-ig a pártadományokat vizsgáló bizottság tagja. 1989-ig az SDP (Szociáldemokrata Párt) tagja Németországban. 1990–1994-ig tagja a gazdasági kapcsolatokkal, valamint a környezettel és a nukleáris biztonsággal foglalkozó bizottságnak, illetve a Treuhand privatizációs irodát átvizsgáló bizottságnak is. 1990–1994-ig teljes jogú tagja volt annak a bírói bizottságnak, akiket a Bundestag a Szövetségi Alkotmány Bíróságba választ. Ugyanebben az időszakban számos bizottság mellett póttagja volt a Jogi, illetve a Belügyi Bizottságnak is. 1998 októberétől 2005 novemberéig szövetségi belügyminiszter volt. Jelenleg a Bundestag tagja.