˝Régen mindig hárman voltunk a paplan alatt, apád, én és a magnó˝ - idézett egy hatvanas évekből származó aforizmát Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum igazgatója az intézményben szerdától látható, Szabadság a paplan alatt - Szex mint forradalom 1968-2008 című időszaki kiállítás megnyitóján.

Mint Tallai Gábor, a múzeum programigazgatója elmondta, a Terror Háza eddigi időszaki tárlatai a magyarságot a XX. században ért nagy traumákat - többek között a holokausztot, a svábok kitelepítését, 1956-ot - idézték fel, a most nyíló kiállítás azonban az életről, a kultúráról szól.

˝1963-ban végre megnyíltak a börtönök, a rezsim részleges amnesztiát gyakorolt. De a szabaduló forradalmárok idegen világban találták magukat: a szovjet invázió, a kádári megtorlás és a nyugati segítség elmaradása együtt megtörték a rendszerrel szembeni ellenállást˝ - érzékeltette Schmidt Mária a hatvanas évek első felének társadalmi légkörét. Mint elmondta, a kölcsönös félelem ki nem mondott kompromisszumhoz vezetett: a lakosság visszahúzódott a közélettől, és nem szólt bele a politikába, a párt pedig kivonult az emberek magánéletéből, és legalább otthon biztosított egyfajta szűk körű szabadságot.

A Ratkó-korszak vége, a megtorlások abbamaradása és nem utolsósorban a fogamzásgátló tabletták megjelenése mind segítették az új életérzés kialakulását. Népszerű lett a nyugati divat, a beatzene, a miniszoknya, a farmer és a hosszú haj - beszélt a 68-as nemzedékről a múzeum igazgatója. ˝Az újbalos üzenetekre azonban a hazai ifjúság süket maradt: itthon nem lett népszerű Mao, és a vietnami szolidaritás, valamint a béketüntetések is a hivatalos politika részét képezték, s mint ilyet a fiatalok igyekeztek elszabotálni˝ - tette hozzá.

Schmidt Mária szerint a beatzene egy egész korosztály lázadó életérzését segített kifejezésre juttatni. A kispolgárság azonban rendkívül ellenségesen reagált az új jelenségekre: rendszeresek voltak az iskolákban vagy a koncertek előtt a szoknya- és hajhosszúság ellenőrzések.

˝A szexuális szabadság mindenekelőtt szólásszabadságot jelentett˝ - mondta el a történész, emlékeztetve, hogy a hatvanas évek végén ment ki a divatból a klasszikus udvarlás, a fiatalok már ki mertek menni az utcára kézen fogva, a lányoktól nem várták el, hogy szűzen menjenek férjhez, és elterjedt a házibulik divatja.

Benkő László, az Omega együttes billentyűse a megnyitón hangsúlyozta: a korszak szemtanújaként nagyon személyesnek és meghatónak érezte a kiállítást.

A zenész felidézte, hogy ez az időszak volt a táncdalfesztiválok fénykora, 67-ben, 68-ban, 69-ben évente rendeztek ilyen eseményeket, melyeken az új beatzenét a hagyományos táncdalok közé vegyítve juttatták le a közönséghez az akkoriban nézhető egyetlen tévécsatornán. ˝A vezetők azt hitték, amit csinálunk, az múló divat. Jellemző, hogy általában késve reagáltak arra, amit csináltunk˝ - beszélt a beatzenészek hivatalos kultúrpolitikához való viszonyáról Benkő László.

Úgy vélte, a szovjetek 56-ból annyit tanultak, hogy nem akartak többé ilyen véres konfliktusba keveredni, ezért is küldték be Csehszlovákiába először ˝csatlósaikat˝. ˝Várható volt, hogy valami történik, azt nem lehetett csak tudni, erre hol kerül sor. Aztán mikor megtörtént a 68-as bevonulás, csak annyit vettünk észre, hogy az Egyetemi Színpadról sok barátunk eltűnik˝ - idézte fel az Omega zenésze a prágai tavasszal kapcsolatos emlékeit.

Az időszaki tárlat a korszak hangulatát jellegzetes tárgyi emlékekkel: hordozható lemezjátszóval, lemezborítókkal, lakásfelszerelési cikkekkel, plakátokkal, újságok kinagyított címlapjaival idézi fel.

A látogatók hatvanas évekbeli műbőrfotelből nézhetik korabeli tévéképernyőn többek között Bereményi Géza vagy Kukorelly Endre emlékezéseit, a falon pedig Pasolini-, Andreas Baader-, Che Guevara- vagy Jim Morrison idézetei mellett hazaiakat is olvashatnak, mint például Vámos Miklósét: ˝kiderült, hogy le lehet feküdni egymással, és ez földindulást okozott mindenkinek a lelkében˝.

Rozgonyi Szabolcs
Heti Válasz Online - 2008.05.01.