Fehér sertés

1948-ban szovjet mintára Magyarországon is megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása. A gazdálkodó parasztokat közös gazdaságokba kényszerítették, megfosztva őket földjüktől, termelési eszközeiktől és állataiktól. A kollektivizálásnak ellenálló parasztokat kuláknak minősítették és minden lehetséges adminisztratív és erőszakos eszközzel üldözték őket.

Alagút az Andrássy út 62-be

A Kivándorlás termében egy érdekes alagútra bukkanhat a látogató. A lezárt járat az Andrássy út 62. alatti szomszédos épület pincehelyiségébe vezet. Az útvonal az eredeti tervekben nem létezett, 1945 után alakították ki az ÁVH utasítására a szomszédos épületek lefoglalása után.

Bitó

Az állandó kiállítás pincebörtön-rekonstrukciójában kialakított vesztőhely mellett egy bitófát láthatunk, amelyet előbb a váci fegyházban, majd a Kozma utcai börtönben használtak kivégzésekhez. Ez a bitófa jelképesen a kommunista diktatúra valamennyi áldozatának az emlékét idézi.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc terme

Az 1956-os antikommunista forradalom és a szovjet megszállók ellen kirobbanó szabadságharc meglepetésként érte nem csupán a hazai kommunista vezetőket, de Moszkvát, sőt még a nyugati világot is. Hamar világossá vált, hogy Magyarországon nem egy rendszer-korrekciót igénylő megmozdulás vette kezdetét, a magyarok egyszer és mindenkorra meg akarnak szabadulni a kommunista diktatúrától és a szovjet megszállóktól egyaránt.

Recski csille

„1950-ben a recski tábor felállításával olyan folyamat indult el Magyarországon, ami nem Közép-Európa, hanem a kommunista Szovjetunió és a náci Németország jellemzője volt” – jelentette ki Antall József miniszterelnök 1991-ben, a recski áldozatok emlékművének avatásán. A recski kényszermunkatábort 1950-ben nyitották meg az ÁVH felügyelete mellett, ahol a közeli kőbányában dolgoztatták a foglyokat. A recski táborból származó csille a rabszolgamunkára kényszerített internáltak fő munkaeszköze volt.

Pincebörtön-rekonstrukció

Az Andrássy út 60. szám alatti épület igazi békebeli neoreneszánsz stílusú lakóháznak készült. Ennek megfelelően az épület alatti pincerendszer is az ehhez szükséges funkcióknak megfelelően épült. A két totalitárius diktatúra időszakában az épület alatti szenespincékből tartózkodó- és büntetőcellákat alakítottak ki. 1956-ot követően az ÁVH távozásával minden nyomot eltüntettek, ami a cellákra utalt volna, azonban a visszaemlékezéseknek köszönhetően 2002-re sikerült rekonstruálni az eredeti állapotokat.

Mindszenty József palástja

A Felekezetek terme bejáratával szemben, a ledöntött kereszt installációjának csúcsánál Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek palástját láthatjuk kiállítva. Mindszenty a magyar antikommunista ellenállás központi figurája volt.

Orion 442 rádió

A rádió a korszak legfontosabb propagandaeszköze volt. Az ’50-es évek első felében Magyarországon egyedül a rádiós műsorszórás létezett, mint tömegmédia, amelyet a kommunista párt kellőképpen ki is használt, csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államok. Így vált a rádiózás a hidegháborús propagandahadviselés legfontosabb frontvonalává, amelyben az Orion 442 típusú készülék is szerepet játszott.

Bírák és ügyészek fala

Az Igazságszolgáltatás termében, a bírói pulpitus mögötti fekete falszakaszon 172 egykori bíró és ügyész nevét és néhány kivételtől eltekintve fotóját tekinthetjük meg. A falon szereplők felelősek a politikai okokból, pártállami érdekből meghozott halálos ítéletekért és életfogytiglani börtönbüntetésekért.

ÁVH-s tabló

A falon látható tablón az ÁVH főtiszti karának leghírhedtebb tagjait láthatjuk. Valamennyiük kezében óriási hatalom összpontosult. Nem túlzás azt állítani, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben némelyikük élet-halál ura volt. Ők rendelkeztek az ÁVH több mint harmincezer fős állományával, beleértve a besúgókat is, amely létszámban közel másfél-szerese volt a rendőrség állományának.

„Tornaszoba”

Az Andrássy út 60. alatti épület 1956-ig állt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használatában. Ezt követően az ÁVH szervei elvonultak az épületből, ugyanakkor minden működésükre utaló nyomot eltüntettek. Ennek érdekében verték szét és alakították át az épület alatt húzódó börtönnek használt pincehálózatot is. A munkálatok célja az volt, hogy nyoma se maradjon az itt elkövetett bűncselekményeknek. Egyetlen helyiség maradt meg eredeti formájában, egy beugró az első emeleten, amelyet az ÁVH-s szleng „tornateremnek” hívott.

Gulag-terem

„Magyarországot példásan meg kell büntetni!” – jelentette ki a szovjet diktátor Sztálin a II. világháború végén. A szovjet megszállók „háborús kártérítésként” deportálták magyarok százezreit a Szovjetunióba, akiket a birodalom területén különböző kényszermunkatáborokban dolgoztattak a legkegyetlenebb körülmények között. A több mint 700 ezer elhurcolt közül 300 ezren soha nem térhettek haza. Az állandó kiállítás Gulag-termében az ő sorsukat is megismerhetjük.

Budapest ostroma

1944. március 19-én a náci Németország hadserege megszállta Magyarországot. A katonai akció egyik súlyos következménye az volt, hogy a szövetséges hadseregek légiereje megkezdte az ország bombázását. A következő hónapokban városok, gyártelepek, vasútvonalak és hidak váltak légitámadások áldozatává. A legsúlyosabb károkat Budapest szenvedte el. 1945-ben a képen látható „panoráma” fogadta a fővárosba érkezőket.

Jégzajlás a Dunán

A Nyilas terem végében egy vetített mozgóképet láthatunk, amely a zajló jeges Duna vizét ábrázolja. Az 1944 őszén és 1945 telén a Duna vizében úszó jégtáblák, a csobbanásra emlékeztető hangok, a nyilaskeresztes diktatúra egyik legkegyetlenebb epizódját örökítik meg.

A T-54-es

A Terror Háza Múzeum épületének legikonikusabb műtárgya. Amint belépünk a múzeum kiállítóterébe, azonnal a monumentális méretű harci járművel nézünk szembe. Felmerülhet a kérdés, hogyan érkezett meg a harckocsi húsz évvel ezelőtt a múzeum épületébe?

ZIM-12 gépkocsi

A Terror Háza Múzeum állandó kiállításának építése során szó szerint falakat mozgattak meg a kivitelezők. Az Át- és kitelepítések termében látható szovjet ZIM-12 típusú gépkocsi beemelését csak az épület falának megbontásával tudták megvalósítani a ház Csengery utcai oldala felől.

„Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” – röplap

A kommunista diktatúra legsötétebb időszakában békéssámsoni fiatalemberek egy csoportja antikommunista szervezkedésbe kezdett. Tevékenységük középpontjában rendszerellenes röplapok nyomtatása és terjesztése állt. Az egyik legismertebb röplapjukon szerepelt a fenti szöveg.

Pór Bertalan Fogadás a parlamentben című festménye

1950-ben az „Alkotmány ünnepévé” silányított augusztus 20-ra a Kossuth-díjas festőművész Pór Bertalan új alkotással jelentkezett. A festmény Rákosi Mátyást ábrázolja parasztképviselők körében. A kép Rákosi egyik kedvence lett, Akadémia utcai irodájának falán kapott helyet, közvetlenül íróasztala mögött. A festmény 2002 óta a Terror Háza Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.

A Sztálin-szobor talapzatának reliefjei

A budapesti Felvonulási téren 1951-ben felállított gigantikus Sztálin–szobor talapzatán két évvel később helyezték el a szovjet Vörös Hadsereg és a kommunista építőmunka dicsőítését ábrázoló domborműveket, amelynek eredeti gipszmintái a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának részét képezik.

A fej nélküli telefonáló katonanő szobra

A Terror Háza Múzeum galériájában elhelyezett fej nélküli katonanő szobra állandó kiállításunk ikonikus darabjává vált. A szobor és „lefejezésének” története egy korszak lenyomata.