Kettős megszállás

A terem Magyarország egymást követő két megszállását, és két megszálló hatalmat – a nácit és szovjetet – mutatja be. A teremben látható animáció segít a látottakat térben és időben elhelyezni.

„Éjszaka azt álmodtam, hogy kimentek a németek, és nem jött be helyettük senki.”

Kovács Imre

1920-ban a trianoni békediktátum elvette Magyarország területének kétharmadát és politikailag kiközösítette. Az ország tízéves elszigeteltsége után Rómához és Berlinhez csatlakozott, mert tőlük remélte az igazságtalan és megsemmisítőnek szánt békediktátum felülvizsgálatát. A német szövetség azonban a második világháború során egyre terhesebbé vált, ezért Magyarország először csak vonakodott a nácik kiszolgálásától, később a háborúból való kilépés útjait kereste. Ezt akadályozta meg 1944 tavaszán a náci Németország azzal, hogy elfoglalta Magyarországot. 1944 késő nyarán aztán a szovjet hadsereg is behatolt hazánk területére. A szovjet Vörös Hadsereg kiűzte a nácikat, de új megszállóként itt maradt, hogy kommunista diktatúrává, szovjet gyarmattá formálja át Magyarországot.

Mindkét megszállás keserű tanulságokkal terhes. A hitleri Németország erőltetett ütemben munka- és megsemmisítő-táborokba deportálta a vidéken élő magyar zsidóságot, közel 440 ezer honfitársunkat. Többségük soha nem tért vissza. Ez máig fájó sebet ütött nemzetünk szívén. A hosszú távra berendezkedő kommunista diktatúra a magyar társadalom gyökeres átalakítását és az ország kifosztását tűzte ki célul. A második világháborús győztesek – akárcsak az első világháború után – az önrendelkezés elvét semmibe véve már jó előre érdekszférákra osztották fel Európát. Magyarországot, akárcsak a többi közép- és kelet-európai államot, a Szovjetunió kapta hadizsákmányul. Hazánkat a szovjet birodalom részévé tették. Magyarország 1944-től megszállt ország volt. Csak 1991-ben szabadultunk.

Második emelet