A kommunista rendszer elleni első népfelkelés az NDK-ban zajlott le 1953 júniusában. 16-án közel ezren tüntettek Berlinben az életfeltételek romlása miatt, és szabad választásokat követeltek.
Az építőmunkások sztrájkja átt erjedt az egész országra. Június 17-én több mint 270 helyen zavargások törtek ki. A 600 üzemben folytatott sztrájkban közel 300-400 ezer ember vett részt. Kelet-Berlin mellett Magdeburg, Halle és Lipcse, valamint a Bitterfeld, Merseburg és Leuna közti iparvidék volt a sztrájkok központja. A tiltakozó tömegek szabad választásokat, a politikai foglyok szabadon bocsátását és Németország egységének visszaállítását követelték. A megmozdulások ellen június 17-én 13 óra körül a szovjet megszálló hatalom kihirdette a szükségállapotot. A megtorlás során mintegy 20 ezer személyt letartóztattak, 3 ezer főt börtönbüntetésre ítéltek. Közel 200 tüntető életét vesztette, 21 személyt pedig a statáriális bíróság ítélt halálra, és kivégeztetett.