Schmidt Mária a Terror Háza küldetéséről: győzött a magyar narratíva, nemcsak a régióban, hanem Nyugaton is

2022. március 6.

"Azok a támadások, amelyek 20 évvel ezelőtt értek minket, mára megszűntek. Tudomásul vették, hogy össze lehet hasonlítani a nyilas és a kommunista rendszert" - nyilatkozta a Kontrának az ismert történész, aki szerint az általa vezetett emlékhely egyik legnagyobb győzelme. Schmidt Máriával beszélgettünk a békés átmenetről, a bosszúszomjas SZDSZ-ről és a magyar emberek lelki felszabadulásáról.

Kontra: Miért kellett 2002-ig várni azzal, hogy létrejöjjön egy ilyen fontos „szembesítő” intézmény?

Schmidt Mária: Tíz évvel a kommunizmus bukása után jött létre a Terror Háza Múzeum. Ez valójában elég korai időpont, rekordnak számít. A második világháború után a hetvenes évekig a Német Szövetségi Köztársaságban egyáltalán nem volt téma, hogy mi történt a nácizmus alatt, nem volt téma a holokauszt. Gondoljunk bele, hogy milyen hosszú idő vezetett a hallgatás megtöréséig.

"Itthon viszont tíz év alatt eljutottunk oda, hogy elkészüljön ez a múzeum és emlékhely, amely bemutatja a kommunista rendszert, elmondja róluk az igazat. Felmutatja a tetteseket, arra kényszeríti őket, hogy színt valljanak azokról a rémtettekről, amelyeket elkövettek."

A rendszerváltoztatás után tíz évvel, a Terror Háza Múzeum létrejöttével elkezdődhetett a társadalomban – a nyilvánosság bevonásával – a szembenézés a kommunista időszakkal. Ilyen rövid idő alatt sehol nem jutottak el eddig.

Kontra: Lehet az kelt sokakban türelmetlenséget, hogy a számonkérés elmaradt, a katarzis sokáig váratott magára. Csak a Terror Háza Múzeum adott részleges elégtételt.

Schmidt Mária: A számonkérés kérdése egy összetett dolog. Én is arra számítottam, hogy lesz számonkérés, lesz legalább egy nagy történelmi per, a kommunisták Nürnbergje. Viszont ez nem történt meg.  Ma már azonban úgy gondolom, hogy ha nem kaptak volna a kommunisták a nyugatiaktól, főként az amerikaiaktól ígéretet arra, hogy nem lesz számonkérés, akkor jó eséllyel nem mondtak volna le a hatalmukról ilyen könnyen, és lehet, hogy itt is vér folyt volna, mint Romániában.

Ez volt a békés rendszerváltozás ára, amit lehet, hogy hogy érdemes volt megfizetni.

Kontra: Magyarországon valóban békésen zajlott a rendszerváltás, a Terror Háza Múzeumot azonban megalapítása óta támadja a baloldal. Milyen kifogásuk volt az intézmény ellen?

Schmidt Mária: Támadtak minket, mert kimondtuk az igazságot, mert egy másik értelmezést kínáltunk a múltról. Mélyen sértette és a mai napig sérti őket az igazság. Ők a valóságnak csak azt a szeletét hajlandóak elfogadni, ami nekik kedvező, ami őket igazolja. Mi ezzel szemben a teljes igazságot elmondtuk.

"Elmondtuk azt, hogy a kommunizmus egy gonosz rendszer volt, összehasonlítottuk a kommunizmust a nácizmussal, rámutattunk arra, hogy mind a két rendszer emberellenes és tömeggyilkos volt. Ők ezt nem akarták elfogadni, nem akartak szembenézni a saját múltjukkal, nem tudtak erőt venni magukon ahhoz, hogy bocsánatot kérjenek."

Tulajdonképpen ez a bocsánatkérés a mai napig nem hangzott el.

Kontra: Hogy sikerült túlélni a 2002-es kormányváltást követő időszakot? Ebben az időben – fogalmazhatunk így – a múzeum is ellenzékbe került.

Schmidt Mária: Komoly leckét adtunk a kétharmados MSZP–SZDSZ-kormánykoalíciónak, akikkel akkoriban valóban szemben álltunk. Minden igyekezetük ellenére sem engedhették meg maguknak, hogy bezárják a múzeumot, pedig az SZDSZ-ben nagyon erős igény mutatkozott erre. Borzalmasan zavarta őket az igazság, a párt több prominens képviselőjének közeli családtagja is szerepel a Tettesek falán.

Kontra: Erre példa Pető Iván, aki a Parlament elé terjesztette a Terror Háza Múzeum költségvetésének megfelezését, ezzel majdnem ellehetetlenítve a működést?

Schmidt Mária: Többek között rá gondoltam, ő volt az, aki a bosszúhadjárat élére állt. Ha valakinek csöndben kellett volna maradnia akkoriban, az éppen ő volt.

"Pető azonban egy valóban gátlások nélküli reprezentánsa volt annak a korszaknak. Mindenki tudta, hogy személyes indíttatások vezetik, azonban szemérmetlenül beleállt az ügybe."

Kónya Imrével is vitába szállt, akivel szemben minősíthetetlen stílusban viselkedett. Azt a vitát le szoktam vetíteni a diákjaimnak, akik – mondjuk így – ki vannak akadva tőle. Lehet, hogy a barátai és az üzletfelei szempontjából jól helyt állt, azonban minden tisztességes ember számára nyilvánvaló volt, hogy a vitát elvesztette.

Kontra: Az Ön személyét is számos támadás érte a múzeum miatt.

Schmidt Mária: Valóban nem volt könnyű időszak, hihetetlen intenzitású médiatámadások kereszttüzében éltünk akkor mindannyian.

"De úgy voltam vele, hogy ha ennyire fontos, amit csinálok, hogy ennyire támadnak, akkor van mire büszkének lenni, és megéri csinálni."

Később megpróbáltak leváltani, ám rájöttek, hogy csak a Kuratórium hozzájárulásával tudnának elmozdítani, ezért megpróbálták a testület létszámát úgy felduzzasztani, hogy szavazattöbbségük legyen. Kudarcot vallottak, egyetlen kollégám sem vállalta, hogy beüljön a Kuratóriumba, hogy eszközként használják ebben a leszámolásban. Idővel aztán ezek a támadások elhaltak.

A kedélyek csillapodásához hozzájárult az is, hogy az emberek minden nap hosszú sorokban álltak a múzeum előtt, hogy megnézhessék a kiállítást. A megnyitón több mint 100 ezer ember jelent meg. Amikor a legnagyobb veszély fenyegetett minket, a múzeum alapításának egyéves évfordulóján, akkor újra eljött százezer ember. A politika innentől kezdve egy kicsit óvatosabban kezelte ezt az ügyet. Nem mellékes adat, és sokat elárul a múzeum népszerűségéről, hogy az elmúlt évek alatt több mint 7 millióan látogatták meg a kiállítást.

Kontra: Ezek szerint a magyaroknak fontos ez a múzeum.

Schmidt Mária: Bátran mondhatom, hogy igen, hatalmas társadalmi támogatottság áll mögöttünk.

"Ez a múzeum ugyanis a magyar emberek történetéről szól, azokról a történetekről, amelyekről évtizedekig nem lehetett nyilvánosan beszélni."

A Terror Háza Múzeum a kommunista diktatúrának azt a legkeményebb időszakát mutatja be, amely a negyvenes évek közepétől a hatvanas évek végéig, hetvenes évek elejéig tartott. Ekkor Magyarországon még politikai okokból végeztek ki embereket.

Minden magyar családnak van valamilyen érintettsége az üldözés időszakából, amit mi mesélünk el. Ez felszabadította őket a hallgatás gyászmunkát nehezítő terhe alól. Végre elkezdhettek beszélni a szenvedésekről, elkezdhették idehozni az unokáikat, gyerekeiket. Nagyon sok ember felszabadulásként élte meg, hogy ezek az emlékek végre a felszínre törhettek, a társadalom érdeklődést és megértést tanúsított a fájdalmaik iránt.

Kontra: Sikerült elmesélni magunknak és a világnak a magyar történetet?

Schmidt Mária: Új történelemszemléletet, új nyelvet teremtettünk a totalitárius diktatúrák értékeléséről. A náci és kommunista rendszereket a maguk valóságában mutattuk be, végül győzött a magyar értelmezés. Ez nemcsak a régiónkat, hanem a teljes nyugati közvéleményt is érinti.

"Azok a támadások, amelyek 20 évvel ezelőtt értek minket, mára megszűntek. Tudomásul vették, hogy össze lehet hasonlítani a nyilas és a kommunista rendszert."

Nincs olyan nézőpont, amely képes lenne kiállni a próbát azzal, amit a Terror Háza Múzeum képvisel. Megnyertünk minden vitát, ez nagyon nagy győzelem az egész magyar nemzeti közösség számára. Ennek azért van óriási jelentősége, mert ez a mi múltunk.

Kontra: Mi a múzeum küldetése?

Schmidt Mária: Úgy foglalnám össze, hogy küldetésünk, hogy legyen egy hely, ahova a megemlékezés mécseseit el lehet helyezni, legyen egy olyan hely, ami mementó, ami emlékeztet arra, hogy ez a nemzet min ment keresztül a 20. század során. A magyar társadalom számára legyen egy hely, ahova el lehet jönni emlékezni, amely a hősöket és a tetteseket egyaránt felmutatja. Szerencsére azt mondhatom, hogy valóban kitüntetett emlékhellyé váltunk az elmúlt húsz évben.


Szerző: Szalma György
kontra.hu