Gertrude Himmelfarb szerint tiszteletet érdemelnek az amerikaiak, amiért annak ellenére, hogy „két kultúrára” szakadtak, mindmáig „egy ország” tudtak maradni. Profetikus látomásának újabb fejezeteit mi is nyomon követhetjük a hírekben, a híradók képkockáin.
Gertrude Himmelfarb (1922–2019) amerikai történész, a neokonzervatív mozgalom első nemzedékének képviselője. Egyetemi tanár, több fontos intézmény tudományos tanácsadó testületének, valamint a brit és az amerikai akadémiának is tagja volt. 2004-ben az Egyesült Államok elnökétől megkapta a rangos National Humanities Medalt. Számos nagyszabású eszmetörténeti mű írója. Ez az első magyar nyelven megjelent könyve.
Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány
A szabadság hullámvasútján
Václav Klaus Közép-Európa konzervatív politikai életének sokszorosan nehézsúlyú bajnoka. Ez az írása a kommunizmus bukásáról és az azt követő évtizedekről szól, a rendszerváltoztatók tiszta, közérthető nyelvén. Gondolatmenetét kizárólag a szabadság, illetve a független és demokratikus államszervezés szempontjai vezérlik és mély elkötelezettsége, amelyet nemzeti közössége és annak történelmi hagyományai iránt érez.
Világvég-történetek
„Azt hiszem, jobb minőségű életre születtem, mint amit élnem adatott. De ez gőgös kijelentés, a gőg pedig mindig ostobaság, lényegében. Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.” – írja a Nobel-díjas író, a maga által 1995-ben összeállított elbeszéléskötetének eddig még publikálatlan előszavában. A könyv igazi kuriózum, amely a szerző korábbi, kevésbé ismert műveiből egy kisregényt, két elbeszélést, két novellát, egy esszét tartalmaz, valamint zárszóként Hafner Zoltán szerkesztői jegyzetét és kommentárjait közli.
Országból hazát – Harminc éve szabadon
Nyugtalanító jelenséggel kell szembenéznünk. A Nyugat nem érti a kommunizmus szorításából magukat több mint harminc éve kiszabadító országoknak a szuverenitásért és a szellemi önállóságért folytatott küzdelmét, az egykori Vasfüggöny mögötti népek pedig értetlenül állnak a Nyugat érzéketlensége és az általa képviselt, magának kizárólagosságot követelő neomarxista történelemszemlélet előtt.