Ferenc József és a magyarok
Gerő András
Gerő András legújabb könyvében a 100 éve elhunyt Ferenc József magyarokhoz fűződő kapcsolatát elemzi. A múltidézés során a szerző számos – eddig jobbára ismeretlen – anekdotát elevenít fel.
Az anekdota szerint a neoabszolutizmus idején a Helytartótanács felkérte Eötvös József bárót, adjon tanácsot: hogyan lehetne fogadni Őfelségét? Valami olyasmit kellene kitalálni, ami nem kerül sokba, de Őfelségét meglepi s a népnek is örömet szerez. Eötvös némi gondolkodás után megkérdezte, hogy az uralkodó áthajt-e a Lánchídon. Az igenlő válasz után konstatálta, hogy akkor nyilván látni fogja a hídfő melletti két oszlopot is. S innen a helytartóhelyettesnek kész választ adott: az egyik oszlopra köttesd fel a rendőrfőnöködet, a másikra magadat. Nem is kerül sokba, Őfelségét meg fogja lepni s a népnek is örömet szerez.
Emberileg jellemző, hogy amikor 1908-ban a magyar kormány is meg kíván emlékezni Ferenc József császári trónra kerülésének(!) 60. évfordulójáról, akkor többek között felvetik egy templom létrehozását, amely Árpád sírja felett emelkedne. A javaslatot az uralkodónak – a dualista rendszer működési szabályai szerint – jóvá kell hagynia. A referáló miniszterelnöktől, Wekerle Sándortól Ferenc József megkérdi: vajon megvan-e állapítva Árpád sírhelye? Wekerle – szinte már az öngúnnyal határosan – azt feleli: „Árpád ott lesz eltemetve, ahol Felséged parancsolja.” Ilyen választ Ferenc József Deák Ferenctől soha nem kapott volna.
Az egyik képviselőházi ülésen Rigó Ferenc ellenzéki képviselő odaküldte a miniszterelnököt, Khuen-Héderváry Károlyt, ahonnan csecsemőként előbújt. A lapok csak annyit írtak: közölhetetlen a honatya közbeszólása. Ferenc József hű emberétől rákérdezett, tulajdonképpen mi hangzott el? Khuen ötölt-hatolt, de azért sejteni engedte a megjegyzés tartalmát. Ferenc József rendkívül komolyan csak annyit válaszolt: Na, most látja! A magyarok mindig valami lehetetlenséget követelnek!
Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány – Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2016.
374 oldal
3200 Ft
ISBN: 978-615-5118-38-8
Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány – Habsburg Történeti Intézet, Budapest, 2016.
További kiadványok
Korszakhatáron – Esszék
Szétporladt a hidegháború vége óta ismert világunk. Az előző évek kihívásai világossá tették, hogy lehetetlen a kitaposott úton továbbmennünk. Fel kell ismernünk, hogy egy új rend új típusú próbatételeivel állunk szemben. Ehhez alkalmazkodnunk létszükséglet. Nem halogathatjuk tovább, hogy megfejtsük, mégis hogy jutottunk idáig, és ami ennél is fontosabb: hogyan tovább? Schmidt Mária esszékötete ehhez nyújt támpontot. Nincs sok időnk: korszakhatárhoz érkeztünk.
Napló (1895-1904) – Válogatás
Izrael államát a pesti Dohány utcában született Herzl Tivadar (1860–1904) álmodta meg. Annak a Deák téri evangélikus gimnáziumnak a tanulója volt, ahol még élénken élt Kossuth Lajos és a többi ’48-as forradalmár emléke. Herzl az ő hatásukra vált a nemzeti gondolat elkötelezett hívévé. Zsidó volt és magyar. Újságíróként Párizsban dolgozott, és így testközelből élte meg a hírhedt Dreyfus-ügyet. Meggyőződésévé vált, hogy a zsidók üldöztetésére saját nemzetállamuk megteremtése a megoldás. Erre tette fel az életét. Álmából 1948-ban valóság lett. Megalakult Izrael. Herzl Tivadar államalapítóvá vált.
Európa zárójelben
A kommunizmustól megszabaduló közép- és kelet-európai népek ragaszkodnak identitásukhoz. De mi történik, ha a szuper-Európa szembetalálja magát egy tagnemzettel, amely rátalál saját modelljére? Miért kellene például Magyarországnak érintettnek éreznie magát, amikor a nyugati országokat afrikai tömegek árasztják el? Hamarosan szembesülni fogunk azzal, hogy az európai egység nemcsak egy különleges „mechanizmust” indít útjára, hanem egy olyan ideológiát is, amely összeegyeztethetetlen Európa történelmi örökségével. Molnár Tamás 1990-ben írta le ezeket a szavakat, amelyek ma aktuálisabbak, mint akkor.