Halál és szenvedés a fronton, ugyanilyen kemény megpróbáltatások a hátországban – a háború pokla sokszor ugyanazt jelentette mind a katonáknak, mind pedig a civileknek. Valaki a tűzvonalban esett el, mások belehaltak a „felszabadítással” járó, emberi ésszel szinte felfoghatatlan terrorba. Farkas Sebestyén, a Terror Háza Múzeum kutató történésze Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban Szovjet terror Magyarországon 1944–1945 címmel tartott előadást, a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából, a Kultúrkortyok Szabadegyetem keretében.
A történész előadásában a civilek tragédiáin keresztül mutatta be, min kellett hazánkban keresztülmenniük tízezreknek a szovjet terror 1944–45 közötti időszaka alatt. Elmondta, mikor a keleti front elérte hazánkat, azt nemcsak a katonák, hanem a civilek is megérezték a bőrükön. A szovjet katonák elvették a civilek tulajdonát – aki nem volt hajlandó önként átadni, azok közül sokakat a nyílt utcán végezték ki, minimum kétszázezer nő, asszony leánygyermek vált szexuális abúzus áldozatává.
Farkas Sebestyén kitért rá, a kommunista diktatúra narratívája szerint – Sztálin parancsának értelmében – április 4-én a győztes Vörös Hadseregnek köszönhetően hazánk „felszabadult”. Ezt egészen a rendszerváltoztatásig a felszabadulás ünnepeként tartották a köztudatban. A háborút követő megtorlás nem csak a magyarországi németeket (svábokat) érintette, sok magyar családot is elhurcoltak, annak dacára is, ha semmilyen személyes felelősség nem terhelte őket. Akik hazatértek, legyengülve, megtörten érkeztek és gyakran hallgatásra kényszerültek, hiszen a rendszer évtizedeken át nem engedte őket nyíltan beszélni a velük történtekről.
Farkas Sebestyén a videóösszefoglalóban 4.09-től látható.
Forrás: Tolnatáj TV
Fotó: Babits Mihály Kulturális Központ
