A terem a forradalom történéseit eleveníti fel, méltó emléket állít a harcokban elesett magyar hősöknek. Itt található többek között Pongrátz Gergely bőrkabátja, a sortűzben megsérült egyik mosonmagyaróvári áldozat kabátja, valamint egy DP golyószóró. Az üvegvitrinben egy molotov-koktél és egy repesztalálatot kapott kerékpárvilla látható.
„Amit lehetetlennek gondoltunk volna, hogy egy nép egymagában legyőzze a totalitárius államot, valósággá vált.”
Raymond Aron
A magyar nemzet számára március 15-e és október 23-a különleges jelentőséggel bír. Míg az előbbi az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősies küzdelmeire emlékeztet, addig október 23-a az 1945 utáni világtörténelem legjelentősebb antikommunista küzdelmére irányítja a figyelmet. Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc bukása ellenére halálosan megsebezte a szovjet birodalmat. Akik Nyugaton addig rokonszenvvel „szurkoltak” a kommunista emberkísérletnek, a magyarok hősiességét tankkal vérbe tipró szovjeteket látva, kiábrándultak.
A magyar szabadságharcosok nemzeti függetlenséget akartak, vagyis azt, hogy a megszálló Szovjet Hadsereg hagyja el végre Magyarország területét. Szabadságot akartak, vagyis azt, hogy szabadon dönthessenek hazájuk politikai és gazdasági rendjéről. Ezekért a célokért az életüket is hajlandók voltak feláldozni. A fellázadt tömegek élén az egyetemi ifjúság, a diákság és a munkásfiatalok álltak. Követeléseikhez és céljaikhoz a vaskalapos szovjetbérenc kommunistákon kívül az egész nemzet csatlakozott.
Hogy miért 1956 októberében tört ki a már régóta felgyűlt elégedetlenség? Azért, mert a szomszédos Ausztria 1955-ben visszanyerte függetlenségét, és a megszálló szovjet csapatok hazánkon keresztül hagyták el a területét. Szinte elviselhetetlenségig nőtt a feszültség amiatt, hogy tőlünk nem vonulnak ki. Nyikita Szergejevics Hruscsov, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára aztán ’56 februárjában egy zárt ülésen leleplezte a Sztálin alatt elkövetett bűnöket. ’56 nyarán a lengyelországi Poznańban fellázadtak a munkások, hogy jobb életkörülményeket követeljenek. 1956. október 23-án éppen a lengyelek melletti szimpátiatüntetésből nőtt ki a magyar forradalom, amelyet a szovjet megszállók fegyvereres beavatkozása szabadságharccá, igazi háborúvá változtatott.
A pesti srácokat és lányokat a magyar történelem legnagyobb hősei között tartjuk számon. Annak ellenére, hogy a nemzet alig két hétig, november 4-éig élvezhette a szabadságot, és hogy a harcok, a gyilkos sortüzek magyarok ezreinek oltották ki az életét! És annak ellenére is, hogy az újra berendezkedő kommunisták kegyetlenül megtorolták a magyarok lázadását, és legalább 230 embert végeztek ki, több mint 26 ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, és 13 ezret internáltak! 200 ezer magyar hagyta el hazáját és menekült el a megtorlás előtt. Mégis! A rövid ideig tartó szabadság olyan fontos friss levegővétel volt, amely nemcsak a magyarokat, de a térség összes népét is életmentő levegővételhez juttatta.
