A rekonstruált pincebörtönben a hagyományos cellák mellett büntetőcellákat, siralomházat és kivégzőhelyet is bemutatunk.
„Amikor az első komoly kihallgatásra vittek fel az Andrássy út 60. pincéjéből, előtte egy órán keresztül imádkoztam a Jóistenhez, hogy törölje ki emlékezetemből a barátaim nevét.”
Endrédy Vendel zirci ciszter főapát, aki hat évet töltött magánzárkában
A nyilas rémuralom alatt az Andrássy út 60. egykori szenespincéjében kialakított cellákban kínozták és gyilkolták meg az ide hurcolt zsidó honfitársainkat, a katonaszökevényeket. A háború után a kommunista politikai rendőrség vette birtokba az épületet és a néhai szenespincét valódi labirintussá alakította. Máig nem tudni, pontosan mekkora is volt a pincebörtön alagútrendszere, hány környező épülettel volt összekötve.
Mivel 1956 után a politikai rendőrség végleg elhagyta az épületet és a kommunisták a tíz éven át tartó kegyetlenség minden nyomát igyekeztek eltüntetni, csak a túlélő foglyok visszaemlékezései alapján lehetetett az egykori börtönhelyszínt rekonstruálni.
Az Andrássy út 60. pincéje a félelem és fájdalom birodalma volt. A cellák előtt fegyveres őrök álltak, a rabokat nem hagyták aludni, tisztálkodni, alig jutottak ételhez, vízhez. Az általában éjszaka tartó kihallgatások az épület felsőbb szintjein zajlottak, a pincében zajló vallatások bestiális módszereit a szovjet KGB útmutatásai szerint „finomították”. Árammal, égő cigarettával, fogókkal, törött üveggel, vízsugárral, elektromos rezsókkal kínozták, ólombetétes gumibotokkal ütlegelték a rabokat. Lehetőleg addig, amíg bármit és annak ellenkezőjét is bevallották.
A karcer, a vizes cella vagy a rókalyuk mind-mind az emberi gonoszság és kegyetlenség leleményességéről tanúskodik. A karcerben éppen csak állni lehetett, miközben szemmagasságban villanykörte izzott. A vizes cellában a megkínzott raboknak jéghideg vízben kellett ülniük vagy állniuk. A rókalyuk állandó sötétségében nem lehetett felegyenesedni. Ha a fogva tartók úgy gondolták, lekapcsolták a szellőztető berendezést, hogy a befalazott ablakú cellák rabjai fulladozzanak. Az ávósok jelszava ez volt: „Ne csak őrizd, gyűlöld is.”
Az Andrássy út 60. nem volt hivatalos kivégzések helyszíne. A kiállításban kialakított siralomház és vesztőhely azonban megidézi mindazok sorsát, akiket halálos ítélettel sújtott a kommunista önkény.
