„Folytatni fogom, folytathatatlan életemet” – fogalmazott Kertész Imre Sorstalanság című regényében az újrakezdés kapcsán. De valójában milyen lehetőségei voltak az újrakezdésre a haláltáborokból, az erőltetett menetek biztos pusztulás felé vivő útjáról, a munkaszolgálatból vagy éppen a gettóból szabaduló magyar zsidóknak 1945-ben? Ezekről kérdezte Baczoni Dorottya történészt, a XX. Század Intézet igazgatóját Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze.
A beszélgetés a hazatérők előtti életlehetőségek felvázolásával indult. Baczoni Dorottya kiemelte, hogy a túlélők több irányban indultak el az újrakezdés tekintetében. Jelentős részük döntött a kivándorlás mellett, ugyanakkor sokan itthon maradtak és Magyarországon próbálták meg folytatni az életüket. Ebben segítségükre voltak azok a szervezetek amelyek az újrakezdést voltak hivatottak segíteni. A történész kiemelte ugyanakkor, hogy a zsidó vallási felekezetek meggyengültek a háborút követően. Csökkent a hívők száma, közvetlenül és közvetve a holokauszt következményeként, hiszen a népirtást követően sokan elvesztették a hitüket.
Fölmerült a kérdés: a magyar zsidók számára értékelhető-e felszabadulásként az 1945-ös esztendő? Volt-e közös zsidó álláspont a kérdés tekintetében. Baczoni Dorottya rávilágított arra, hogy a biztos halál előli megmenekülés pillanata értékelhető felszabadulásként, de a magyar zsidók nagyon hamar megtapasztalták az újabb megszállás súlyos következményeit. A szakember kiemelte, hogy a nemzeti szocialista haláltáborok túlélői egy jelentős része később a szovjet Gulág foglya lett. Hozzátette, a kommunista diktatúra későbbi időszakában is jelentős volt a zsidóüldözés mértéke, így például a kitelepítési végzések jelentős részét zsidókkal szemben alkalmazták az 1940-es évtized végétől. A Gulágra hurcolt holokauszt túlélők kapcsán Balogh Gábor kiemelte a Terror Háza Múzeum állandó kiállítása Gulág-termében látható egyik műtárgyát, egy vékony, néhány centis papírlapra írt héber imaszöveget Cvi Gil hagyatékából. A műtárgy jól szemlélteti, hogy nagyon sokan voltak a magyar zsidók között, akik mindkét totalitárius diktatúra táborrendszerét megjárták, számuk több tízezerre tehető.
A műsorban szóba kerültek az 1946-os esztendő kommunisták és a szovjet megszállók által szervezett zsidóellenes pogromjai, valamint a diktatúra cionizmus elleni harca, amely valójában antiszemitizmust jelentett. A csúcspont az az 1953-ra tervezett persorozat lett volna, amelynek Péter Gábor, az ÁVH parancsnoka lett volna a fővádlottja, mint „cionista összeesküvő”.
A beszélgetés végén terítékre került a zsidó felekezetek üldözése, valamint a Palesztinába való kivándorlás magyarországi szervezése. A műsort végighallgatva választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy hogyan zajlott a felkészítése egy Palesztinába kivándorolni tervező fiatalnak.
