A tárlathoz kapcsolódóan Lakatos Dorina, a Terror Háza Múzeum történésze tartott rendhagyó történelemórát a diákoknak, akik választ kaphattak arra a kérdésre, hogy mi volt a kényszermunkatáborok szerepe a Szovjetunióban.

A tárlat annak a 700 ezer magyart deportáltnak kíván emléket állítani, akiket a Szovjetunióba hurcoltak a második világháború során, vagy azt követően. Közülük 300 ezren soha nem tértek haza: sokan már táborokba tartó úton életüket vesztették az embertelen bánásmód, és a szélsőséges körülmények, az éhezés, járványok, betegségek miatt.

A háborúban vereséget szenvedett Magyarország polgárainak elhurcolása, munkaerejük kizsákmányolása egyfajta jóvátételként szolgált. Ugyanakkor a Szovjetunió meghódított területnek tekintette hazánkat: a kommunista ideológiának megfelelően igyekeztek megtörni a társadalmi ellenállást és leszámolni vélt ellenségeikkel.

A kiállítás korabeli fotókkal, visszaemlékezésekkel, dokumentumokkal, levelekkel, térképekkel eleveníti fel a kényszermunkára hurcoltak életét.

Lakatos Dorina előadásából a történelem fakultációs diákok megtudhatták, hogy a foglyok egészségét nem csupán a kíméletlen fizikai munka tette próbára. A fűtetlen deszkabarakkok lakói az elégtelen ruházat, a rossz táplálás, az orvosi ellátás hiánya vagy az őrök kegyetlenkedése miatt egyaránt szenvedtek. A kiállítás látogatói többük sorsával is megismerkedhetnek – azokkal is, akik odavesztek, és azokkal is, akik túlélték a megpróbáltatásokat, köztük Rózsás Jánossal, vagy éppen Olofsson Placid atyával.

A történész azt is elmondta, hogy a túlélőknek a borzalmakról évtizedekig hallgatni kellett: hazatérve rosszabb esetben börtön, jobb esetben akár élethosszig tartó hallgatás várt rájuk. A kegyetlenkedésekről szóló beszámolók szájhagyomány útján terjedtek, szenvedéseikről sokan azonban még legközelebbi családtagjaik előtt sem mertek beszélni.

A Terror Háza Múzeum tablókiállítása március 4-ig tekinthető  meg a Móra Ferenc Gimnáziumban.

Forrás: baon.hu
Szerző: Vajda Piroska
Fotó: Fantoly Márton