Karátson 90 címmel szerveztek tudományos konferenciát a Kertész Imre Intézetben, 2025. május 28-án, Karátson Gábor születésének 90. évfordulóján. Az esemény a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség fenntartásában működő Karátson Gábor Archívum és Kutatóműhely szervezésében valósult meg. A konferencia célja Karátson Gábornak, mint a közelmúlt magyar kulturális és közéletének talán legsokoldalúbb egyéniségének a bemutatása volt, az író, a festőművész, a gondolkodó, a műfordító és a környezetvédő arcélén keresztül.
Az eseményt Schmidt Mária Széchenyi-díjas történész, a Kertész Imre Intézet főigazgatója nyitotta meg. A személyes hangvételű megnyitóbeszédben a történész hangsúlyozta, hogy Karátson személyében egy olyan sokoldalú emberről emlékezünk meg, aki a szavak és a vizualitás embere is volt egyszerre.
Továbbá kiemelte, nem véletlen, hogy a konferenciának a Kertész Imre Intézet adott otthont, hiszen mind Karátson, mind pedig Kertész számára ugyanolyan fontos volt a szabadság szeretete, megőrzése, tisztelete és megélése.
Sturm László irodalomtörténész, a Kortárs folyóirat szerkesztője, előadásában Karátson Gábort, mint írót mutatta be, hangsúlyozva, hogy íróként Karátson az aktuális és örök érvényű kérdésekbe egyaránt beleásta magát.
Az előadó kiemelte, hogy Karátson szerint a világegyetem teljességét önmagában nem lehet megragadni, ez csak úgy lehetséges, ha az ember a saját életét lehetőség szerint teljességgel éli meg ott és abban az országban, ahová született. Karátson regényeiben az utazás élménye fontos szerepet kap, mivel az író szerint az mindig kizökkenti az embert az elért szellemi és anyagi javakban való elkényelmesedéstől.
Soltész Márton irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója, Karátson Gábor Ötvenhatos regény című munkájáról tartott előadást. Soltész szerint a regény tekinthető montázsnak, mozaiknak, mentalistástörténeti tablónak és tudattükörnek is, ami az olvasót is egy önmagával történő szembesülésre készteti. Érdekesség, hogy a környezetvédelemmel is foglalkozó Karátson számára a regényben a „szent folyó”, azaz a Duna védelme ugyanolyan jelentőséggel bír, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc, hiszen véleménye szerint mindkettő esetben Magyarország létéről volt és van szó.
Az előadó kitért rá, Karátson politikai csalódottságának is hangot ad regényében, amikor a rendszerváltoztatás utáni balliberális, posztkommunista kormányokról és a magyar társadalomról fogalmaz meg komoly kritikát. Számára az SZDSZ koalíciókötése a kommunista utódpárt MSZP-vel már önmagában egy elfogadhatatlan lépés volt.
Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa Karátson festőművészi pályáját méltatta. Az előadás részletesen elemezte Karátson korai gyerekkori rajzaitól kezdve a portréművészetén át, a bibliaiillusztrációkig vezető útját. Az előadó hangsúlyozta, hogy Karátson művészetére a háttérben meghúzódó részletek aprólékos kidolgozása, valamint az „ürességgel való merész bánásmód” egyaránt jellemző.
Portréművészetére külön kitérve kiemelte, hogy a kommunista diktatúra évei alatt ez egyfajta személyes lázadás volt, hiszen az egyéniséget elfojtó szocialista realizmussal szemben portréival az emberi egyéniség különlegességét és fontosságát kívánta hangsúlyozni.
Balogh Gábor, a Terror Háza Múzeum vezető történésze, Karátson közéleti szerepvállalását, az 1956-os forradalomban és a Dunáért folytatott küzdelemben játszott szerepét mutatta be. Az előadó hangsúlyozta, hogy az 1956-os tevékenysége miatt a kádári terrort 21 évesen megtapasztaló Karátson irtózott a „puha diktatúra” fogalmától.
Balogh Gábor azt is kiemelte, hogy Karátson a magyar ökológiai mozgalom egyik kulcsfigurája volt. Emellett aláhúzta, hogy Karátson szerint 1956 „ökológiai forradalomnak” is tekinthető, mert a kommunista diktatúra egész létezése során természetellenes volt; példának okáért értelmetlen nagyberuházásaival, vagy a vidéket tönkretevő kényszerkollektivizálásával.
A történész érdekességként emelte ki, hogy a köztudomással ellentétben a hazai kommunista vezetés már 10 évvel a Duna elterelése előtt tudott a csehszlovák kormány ezirányú terveiről. Végezetül hangsúlyozta, hogy Karátson számára a Duna elterelése elleni tiltakozás – ellentétben más Duna-mozgalmakban résztvevőktől – nem csupán egy környezetvédelmi ügyről szólt, hanem a kommunista diktatúra elleni fellépésről is.
Horváth Péter irodalomtörténész, a Kertész Imre Intézet kutatója, Karátson világképéről tartott előadást. Kiemelte Karátson nyitottságát a távol-keleti spiritualitásra, ami művészetének szerves részét képezte.
Fajcsák Györgyi orientalista Karátson Gábor, a kínai fordító címmel tartott előadást. Az előadó hansúlyozta, hogy Karátson önszorgalomból, egyedül tanulta meg a nyelvet, majd elolvasta, lefordította és értelmezte, kommentárokkal látta el Lao Ce Tao te kingjét és a Ji king-et.
A konferencia zárásaként Schiffer András ügyvéd és Sári László József Attila-díjas író, orientalista, tibetológus beszélgettek Szabó László kommunikációs szakember vezetésével. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Karátson személyében egy rendkívül kedves, szelíd és türelmes embert ismerhettek meg, aki személyiségével olyan emberek között is tudott hidakat építeni, akik nem feltétlenül ugyanazt a világnézetet vallották. Ezt alátámasztva hangsúlyozták, hogy Karátsontól mindig is távol állt a politikai szempontból szektás és szekértáborokra osztott gondolkodásmód.
Végezetül a beszélgetők arra a következtetésre jutottak, hogy a sokoldalú Karátson Gábor igazából sohasem akart mozgalmárrá, politikussá, vagy ideológussá válni, csak a világot szerette volna megérteni, a természetet vizsgálni és értelmezni, valamint ahogy nyitóbeszédében Schmidt Mária történész is kiemelte: „Karátson a szabadságot próbálta egész életében megélni”.
A konferencia előadásai itt megtekinthetők.
THM
