Az Országgyűlés 2012-ben megalkotott határozatában április 12-ét, a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapjának nyilvánította. 1947-ben ezen a napon indult meg az első deportáló szerelvény Magyarország irányába. 1949-ig több mint 70 ezer magyart telepítettek ki szülőföldjéről a csehszlovák hatóságok. A Terror Háza Múzeum az emléknapon múzeumpedagógiai foglalkozással és filmvetítéssel egybekötött beszélgetéssel várta az érdeklődő, emlékező fiatalokat.
A múzeumpedagógiai foglalkozás helyszíne ezúttal az állandó kiállítás Kitelepítés termében volt, ahol a diákok Lakatos Dorina, a Terror Háza Múzeum történésze által összeállított program keretében ismerhették meg a csehszlovákiai magyarság háború utáni sorsát. A foglalkozás keretében az eseményeket átélőkkel készített interjúkat és bőséges képi anyagot tekinthettek meg a résztvevők. Emellett megismerkedhettek olyan eredeti dokumentumokkal, amelyek a kitelepítésről szóló végzést, vagy éppen a magyar nyelv tilalmát tartalmazták.
A résztvevők közösen választ kerestek arra a kérdésre is, hogy egy kitelepítési határozat kézhezvétele után, mi az, ami belefér egyetlen bőröndbe az előző életből.
A program filmvetítéssel folytatódott. Középiskolás diákok, valamint a Színház és Filmművészeti Egyetem színművész hallgatói Baska Barbara filmrendező, operatőr és grafikusművész Baska magyarul beszél című dokumentumfilmjét tekinthették meg. A film a rendező édesapja, az ismert festő- és szobrászművész sorsán keresztül mutatja be a csehszlovákiai magyarok második világháborút követő tragikus sorsát.
A vetítést megelőzően Balogh Gábor a Terror Háza Múzeum vezető történésze köszöntötte a megjelenteket, majd a filmet követően az alkotás kapcsán a felvidéki magyarok jogfosztásának történetéről és a történelmi traumák feldolgozásának nehézségéről beszélt a közönségnek, példaként kiemelve Baska József élettörténetét.
Az alkotáson keresztül teljes képet kaphattak a nézők arról, hogy mit is jelentett a magyarokra kiszabott kollektív bűnösség bélyege – amely a mai napig érvényben van Szlovákiában – és milyen eszközökkel fosztották meg a csehszlovák hatóságok a felvidéki magyarokat a szülőföldjükön való boldogulás jogától.
A történészi narrációt játékfilmes jelenetek egészítik ki, ami által a néző számára is átélhetőbbé váltak a tragikus események. Különösen fontos eleme a filmnek a történelmi traumák feldolgozásának lehetősége.
A filmben megszólaló rendező, Baska Barbara elmondja, hogy nem volt olyan nap az életében amikor édesapja ne beszélt volna az átélt eseményekről. A magyar nyelv használatáért elszenvedett folyamatos iskolai megaláztatások, az őrzésükre kirendelt katonák viselkedése, a menekülés során érzett félelem, az a történelmi trauma, amit Baska József magában hordozott, a művészet segítségével vált feldolgozhatóvá a számára. A menekülést szimbolizáló szekér vagy a kerék motívuma számos festményén megjelenik, elmondva az elmondhatatlant.
