„A történész nemcsak a nagy összefüggéseket kutatja, hanem nevet ad az áldozatoknak és nevet ad a felelősöknek is” – fogalmazta meg Markó György történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója annak az adatbázisnak a célját, amelyet pénteken mutattak be a sajtónak a Terror Háza Múzeumban: az oldal száznégy, egykori kommunista pártvezető életrajzát mutatja be, illetve felvázolja a „párt” – Magyar Kommunista Párt (1944–48); Magyar Dolgozók Pártja (1948–56); Magyar Szocialista Munkáspárt (1956–89) – szervezeti felépítését, vezető szerveinek összetételét 1944 és 1989 közt.

Az adatbázis bemutatását azért időzítették péntekre, mert másnap, augusztus 23-án van a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapja. A Sztálin és Hitler közt létrejött megállapodás (közismertebb nevén Molotov- Ribbentrop paktum) – amelynek titkos záradéka német és szovjet érdekszférára osztotta Közép- és Kelet-Európát – megkötésének évfordulóját még 2011-ben, magyar, lengyel és litván kezdeményezésre nyilvánította emléknapnak az EU.

A péntektől elérhető adatbázis alapját egy 1989-ben megjelent, ma már csak néhány könyvtári példányként létező könyv adta – mondta Nyírő András történész-újságíró, a Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához című kiadvány egyik szerzője, a honlap egyik ötletgazdája. Nyírő szerint már 1985-ben, amikor elkezdtek dolgozni a könyvön, az volt a céljuk, hogy legyenek tények arról, kik irányították az országot, most pedig azt reméli, az adatbázis segít majd olyan tanulmányok megszületésében, amelyek segítenek megérteni a szocialista rendszert.

A száznégy névvel az adatbázis korántsem teljes, csak a Politikai Bizottság, a Központi Vezetőség vagy Központi Bizottság tagjait tartalmazza. Kiegészítéséhez a Kommunizmuskutató Intézet – amelyet a Terror Házát is működtető Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány hozott létre – várja bárki kiegészítő javaslatait, észrevételeit, illetve fényképeit.

De mire jó ez az egész?

„Az akadémiai kutatóhálózat mégiscsak egy sztálinista intézmény” – keltett némi megdöbbenést a hallgatóságban az intézet szükségességéről beszélő Markó György, majd gyorsan hozzátette: természetesen ott is nagyon értékes munka folyik, de nem koncentrálnak erre a történeti korra. A Közalapítványnak ugyanakkor számos együttműködési megállapodása van közép- és kelet-európai intézményekkel, amelyek kifejezetten a kommunizmus történetét kutatják.

Az adatbázis egyébként valóban hasznos lehet akár történészhallgatóknak, akár kutatóknak: a kronológiában például megtalálhatunk minden, a párttörténet szempontjából fontos eseményt 1944. szeptember 12-től (ekkor vette fel újra a korábban Békepártra keresztelt szervezet a Magyar Kommunista Párt nevet) egészen 1989. október 6-ig (ekkor ült össze az MSZMP utolsó kongresszusa, amely másnap megszüntette a pártot, és létrehozta az MSZP-t).

Hiánypótló az az adatbázis is, amelyből a párt szervezeti felépítését, illetve a vezető testületek személyi összetételét tudhatjuk meg egy-egy időpontban. Ha például valakiben feltámadna a kínzó kérdés, hogy mikortól és meddig volt Biszku Béla a Központi Bizottság tagja, akkor mindössze néhány kattintás után megadhatnánk neki a választ, hogy 1957. június 29-től egészen 1985. március 18-ig.

Ha pedig áttérünk az életrajzokat tartalmazó fejezetre, akkor megismerkedhetünk néhány olyan egykori vezetővel is, akiről a szélesebb nyilvánosság valószínűleg nem sokat hallott. Tudták például, ki Cservenka Ferencné? 1936-tól párttag, 1957 júliusától a budapesti pártbizottság titkára, 1962 novembertől a Pest megyei pártbizottság első titkára volt, 1957-től egészen 1988-ig tagja a Központi Bizottságnak. És ő volt az egyik kommunista képviselő, akit 1989-ben az MDF-esek vissza akartak hívni képviselői mandátumából (végül magától lemondott).

Az egyébként hasznos weboldalban egy dolog lehet zavaró: azok a minősítő szövegek, amelyeket a kommunista vezetőkről általában megfogalmaztak (ezek persze valószínűleg igazak, csak furcsán mutatnak egy dokumentarista kezdeményezésben). „Börtönéveik összesített száma több száz év, s ezek nagyrészét egymásra rótták ki” – írják például egy helyen, majd egy oldallal lejjebb megjegyzik: „szó szerint gyilkos harcot folytattak a hatalomért, elvtelen kompromisszumokat kötöttek és állandóan féltek”.

Az évi egymilliárd forint költségvetési támogatást kapó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány körül mára komoly intézményhálózat alakult ki: a Terror Háza Múzeum mellett ide tartozik a XX. Század Intézet, a XXI. Század Intézet és a Habsburg Történeti Intézet. Ők biztosítják a szervezeti hátteret az első világháborús megemlékezéseket szervező Centenáriumi Emlékbizottságnak, és számos tematikus projektet is megvalósítottak, mint például a holokausztra emlékező Magyar Tragédia 1944, vagy a szovjet megszállásnak emléket állító Magyar Tragédia 1945.