A tárcavezető beszédében kiemelte: a nemzet történelmében az áldozatok egyedi sorsa sodródik össze, hiszen ahány élet, annyi történet és annyi seb van. Úgy vélte, nincs ige, ami kifejezné, mit éreztek azok, akiknek elvették a földjét, nem tanulhattak tovább, betegek, depressziósak vagy öngyilkosok lettek.
A miniszterelnök-helyettes szerint azok sem ˝úszták meg˝, akiket nem végeztek ki, hiszen olykor ˝belekompromittálták őket besúgásba, aljas alkukba˝.
Szavai szerint miközben a náci bűncselekmények elkövetői ismertek, a kommunizmusról nem mondható el ugyanez. Navracsics Tibor emiatt is fontosnak nevezte megértetni Nyugat-Európával és a következő nemzedékekkel, mit jelent a kommunizmus áldozatának lenni. Mint mondta, haláluknak a legnagyobb értelme volt, amit ember elérhet: a szabadság, a demokrácia és a függetlenség.
Kitért arra, hogy a közös megpróbáltatások miatt ˝Villniustól Szófiáig˝ könnyebben megértik egymást az emberek, mint például a bécsiekkel.
A megemlékezésen Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója is arról beszélt: míg a nácizmust a nemzetközi közösség elítéli, a kommunizmussal nem teszi ezt, és voltak demokráciák, amelyek együttműködő partnerként tekintettek rá. Megjegyezte: a kommunizmus is kollektív megbélyegzésre, terrorra épült, hatalmát a félelemre alapozta.
Schmidt Mária a régió sikerének nevezte, hogy legyőzte a kommunizmust és kivívta a szabadságot. ˝Nem feledhetjük, mivel tartozunk azoknak, akik kiálltak ezért˝ - tette hozzá.
Horváth János (Fidesz), az Országgyűlés korelnöke személyes hangvételű visszaemlékezésében arról beszélt: a második világháború után hittek az emberi jogokról és demokráciáról szóló nemzetközi ígéreteknek, de az csak ˝szalmaszál vagy pókháló˝ volt. Felidézte a nyugati világ felháborodását Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának elhurcolásakor, az amerikai jegyzékeket és követeléseket, a jaltai szerződés betartatása érdekében tett lépéseket. Mint fogalmazott, évtizedekig tartott, mire a leigázó szovjet hatalom ˝csődbe ment˝.
Horváth János mérföldkőnek nevezte február 25-ét, amire ugyanúgy emlékezni kell, mint a többi történelmi győzelemre és megaláztatásra.
A megemlékezésen részt vett Mádl Dalma és Antall Józsefné, valamint Boross Péter volt miniszterelnök, Szili Katalin volt házelnök, a Közösség a Társadalmi Igazságosságért elnöke és Schiffer András, az LMP társelnöke.
A beszédeket követően a résztvevők mécseseket gyújtottak a Hősök Falánál, ahová folyamatosan érkeztek a civil megemlékezők is.
Az Országgyűlés 2000. június 13-ai döntésével nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, annak emlékére, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

