Új programsorozatot indított a Terror Háza Múzeum az R56 Gasztrokocsmával együttműködésben, amelynek célja az 1956-os forradalom és szabadságharc történetével kapcsolatos ismeretterjesztő előadások szervezése. Az előadásokat a múzeum történészei, míg a helyszínt az R56 biztosítja.
Az első előadás keretében, Balogh Gábor a Terror Háza Múzeum vezető történésze, mintegy megadva a programsorozat alaphangját az 1956-hoz vezető események, traumák történetét vázolta fel, konkrét példákon mutatva be az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz vezető utak szerteágazó voltát.
Már az előadás elején elhangzott: az ’56-os forradalmat kiváltó feszültségek 1944-től folyamatosan gyűltek a magyar emberekben. A szovjet megszállás súlyos következményei, a megaláztatás, a 700 ezer Szovjetunióba hurcolt magyar sorsa voltak az első útjelzők az 1956-hoz vezető folyamatban.
A kommunista diktatúra kiépülésével és megerősödésével párhuzamosan, az 1950-es évek elejére nem volt olyan magyar család, amelyet valamilyen formában ne érintett volna a kommunisták elnyomó politikája. Koncepciós perek, súlyos börtönbüntetések és végrehajtott halálos ítéletek, kitelepítés, internálás, kuláküldözés és a magántulajdon felszámolása jellemezték a háború utáni korszakot.
Felmerült a kérdés: tekinthetjük-e az 1953 utáni időszakot az enyhülés kezdetének. Balogh Gábor kifejtette, ha valóban az enyhülés időszaka lett volna a Sztálin halála utáni időszak, nem tört volna ki a forradalom, azonban a szovjet megszállás miatti megalázottság – amelyet az 1955-ös osztrák államszerződés, és a szovjet katonák Ausztriából való kivonása még inkább felerősített – és az, hogy a diktatúrát ugyanazok a politikai szereplők működtették, akik 1953 előtt is a főbb szerepeket vitték, egyáltalán nem az enyhülés érzetét keltette magyarok millióiban.
Az előadást követően a Terror Háza Múzeum vezető történésze válaszolt mind az előadással, mind pedig 1956, valamint a diktatúra történelmének kutatásával kapcsolatos kérdésekre.
Fotó: R56 Gasztrokocsma
