„Csak a munkásosztály, a kommunisták vezetésével harcolhatta ki a magyar nép, hogy új államunk a »a munkások és dolgozó parasztok állama« legyen, csak a győztes munkásosztály adhatott olyan alkotmányt az országnak, amely törvénybe iktatta, hogy »minden hatalom a dolgozó népé«, csak a szocializmus felé haladó Magyarországon érhette el minden dolgozó, hogy valóban szabad legyen, hogy jogait és kötelességeit az alkotmány pontosan körülírja, s hogy e jogok és kötelességek tényleges gyakorlásának anyagi biztosítékairól gondoskodjék” – ült örömünnepet 1949. augusztus 20-án a Szabad Nép vezércikkírója.^[1]

A Szabad Nép címlapja 1949. augusztus 20-án (Arcanum Digitális Tudománytár)

Habár az alkotmány szövege a munkások és a parasztok földre szállt mennyországaként írta le a Magyar Népköztársaságot, valójában éppen ez a két társadalmi réteg szenvedett a legjobban a diktatúra elnyomásától és az embertelen életkörülményektől. A gyári munkások, bányászok, vasutasok elfogadhatatlan munkakörülmények között dolgoztak nap mint nap. A kötelező munkaverseny okán a kommunisták teljesen kizsigerelték azt a társadalmi csoportot, amelyre a diktatúrájuk létrejöttét alapozták. Mindeközben zajlott a paraszti társadalom erőszakos felszámolása. A kényszerkollektivizálás eszköztárával megfosztották a földbirtokos parasztságot földtulajdonától. Az ellenállókat minden létező eszközzel üldözték. Majd elérkezett a megaláztatás csúcsa: 1949-ben a diktatúra éppen a fent említett két réteggel ünnepeltette meg azt az alkotmányt, amely hamis állítások tömegével igyekezett bizonyítani, hogy ebben az országban „minden hatalom a dolgozó népé”.

Az 1949-es alkotmány lényegében az 1936-ban megalkotott szovjet alaptörvény mintájára készült. Fontos előzmény, hogy a május 15-én megrendezett és elcsalt választáson a kommunisták által kreált „népfront” 95 százalék feletti „győzelmet” aratott. Ezzel teljessé vált az egypártrendszer működése Magyarországon. Az alkotmány elfogadása a folyamat „lepapírozása” volt csupán. „Talán még soha olyan emelkedett, ünnepi hangulat nem uralkodott az országgyűlésen, mint azon a napon, amikor Rákosi elvtárs népköztársaságunk új alkotmányát ismertette” – tájékoztatott a pártlap az alkotmányról tudósító parlamenti „szavazásról”.^[2] A parlament nem meglepő módon egyhangúan fogadta el a törvényszöveget, amely két nappal később államalapításunk és Szent István király ünnepén, augusztus 20-án lépett hatályba. Az időzítés nem volt véletlen, a diktatúra ezzel próbálta elkenni a legnagyobb magyar nemzeti ünnep jelentését. Augusztus 20-át az alkotmány ünnepévé silányították.

Minden egyes írott alaptörvény esetében kiemelt fontosságú a törvényszöveg preambuluma. Tekinthető ez egyfajta hitvallásnak is a törvényhozó hatalom részéről. Sokat elárul a magyarországi állapotokról az 1949-es törvényszöveg bevezetője: „A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját”.^[3] Talán ez egyetlen olyan része az alkotmánynak, amely nem az 1936-os szovjet szöveg fordítása alapján került megfogalmazásra. Az egész magyar nemzetet megalázó megfogalmazás mellett kétséget kizáróan van igazságtartalma is a fenti kinyilatkoztatásnak, hiszen a diktatúrát a kommunisták valóban a Szovjetunió és a megszálló Vörös Hadsereg segítségével tudták csak létrehozni Magyarországon. Ezt támasztja alá a bevezető következő gondolata: „…a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé”^[4]

A propaganda azonnal megkezdte az új alkotmány népszerűsítését. Az újságok a munkások és parasztok megelégedettségéről számoltak be. Benyák Imre, a Ganz géplakatosa kijelentette: „A mi alkotmányunk a dolgozó nép érdekeit képviseli és a dolgozó nép szeretetéből fakad. Tudom látom, érzem, hogy az ország ma már a mienk”.^[5] Pálházi Róza trafószigetelőnő a nők jogainak elismerését emelte ki Rákosi alkotmányt bemutató beszédéből: „Engem legjobban az fogott meg Rákosi elvtárs nagy beszédéből, hogy a nőknek nagyobb helyet kell biztosítani a közéletben”.^[6] Az biztos, hogy az elnyomás tekintetében a diktatúra tökéletesen megvalósította a nemek közötti egyenlőséget. „Örülök, hála és köszönet a nagy Szovjetuniónak és Sztálin elvtársnak, mert csak az ő segítségükkel érhettük el, hogy megteremthettük a dolgozó nép alkotmányát”. – fogalmazott Angyal elvtárs, a Magyar Acélgyár tanműhelyének vezetője.

Szabad Nép, 1949. augusztus 19. (Arcanum Digitális Tudománytár)

A kollektív megaláztatásból nem maradhatott ki az éppen a kényszerkollektivizálás terrorjában élő parasztság sem. Sztrahovszki György nagyszénási földműves egyből a közepébe vágva kijelentette: „Ez [az alkotmány – B. G.] valóban a dolgozók hatalmát jelenti és annak is örülök, hogy végképp kiszorítják a kulákbefolyást és mi a szövetkezetben új, boldog életet élhetünk”.^[7] Csikós Gergely hajdúböszörményi földműves a törvényszöveg összeállítóit méltatta: „Meglátszik az alkotmányon, hogy a munkásosztály fiai csinálták, Rákosi elvtárs kezét érezzük ebben is. Ezért is örülünk annak, hogy a munkások és a dolgozó parasztok állama a mi államunk, és hogy mi vagyunk az állam, a nép”.^[8] Vadász György éppen az új alkotmány elfogadása napján „ajánlotta fel” 8 hold földjét a termelőszövetkezetnek, majd kijelentette: Nálunk a dolgozó nép van uralmon.”^[9]

A kommunista alkotmányt 1949-től kezdve minden évben augusztus 20-án ünnepeltette a pártállam az ország lakóival. Mindeközben az ünnep eredetét igyekeztek minden eszközzel eltüntetni, ehhez igazodva a Szent Jobb körmenetek megtartását már 1948-ban betiltotta a diktatúra. Az 1949-es alkotmány sorsa a rendszerváltoztatás során teljesedett be. 1989-ben a törvény szövegét teljesen átalakították, módosították, 2011-ben pedig egy teljesen új Alaptörvényt fogadott el az Országgyűlés.^[10] Ugyanebben az évben, 40 év tiltás után újra megrendezték Budapesten a Szent Jobb körmenetet. Az 1949-es alkotmány, ahogy maga az azt létrehozó diktatúra is a történelem szemétdombján végezte.

Balogh Gábor

Borítókép: Fortepan / Reményi József

^[1] Az alkotmány ünnepére. In: Szabad Nép, 1949. augusztus 20. 1. o.

^[2] Alkotmányunk a magyar dolgozó nép győzelmének eredménye. In: Szabad Nép, 1949. augusztus 18. 1. o.

^[3] 1949. évi XX. törvény. A Magyar Népköztársaság alkotmánya. (https://net.jogtar.hu/getpdf?docid=94900020.TV&targetdate=fffffff4&printTitle=1949.+%C3%A9vi+XX.+t%C3%B6rv%C3%A9ny&referer=http%3A//net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi%3Fdocid%3D00000001.TXT) 2024. augusztus 16.

^[4] Uo.

^[5] A dolgozók válaszolnak: mit jelent nekünk az alkotmány. In: Szabad Nép, 1949. augusztus 19. 1. o.

^[6] Uo.

^[7] Uo. 2. o.

^[8] Uo.

^[9] Uo.

^[10] Az új Alaptörvény 2012-ben lépett hatályba.