Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. május 8-án kapitulált Németország, nem sokkal később véget ért a második világháború európai szakasza. A náci koncentrációs táborok története a háború előtt kezdődött. Németország területén Hitler 1933-as hatalomra kerülését követően kialakították az első fogolytáborokat, majd a háború kitörését megkezdődött a kényszermunka, illetve megsemmisítő táborok tömeges felállítása. A táborok a fegyveres konfliktus évei alatt megállás nélkül „üzemeltek”. A mauthauseni volt az utolsó koncentrációs tábor, amelyet nyolcvan évvel ezelőtt, 1945. május 5-én felszabadítottak.
A mauthauseni koncentrációs tábort a politikai elitnek tartották fenn. Működése első éveiben számos politikai ellenfelét tartották itt fogságban a nemzetiszocialisták. A magyar foglyok száma Magyarország megszállása után emelkedett, azelőtt elenyésző volt a létszámuk. Többek között itt raboskodott ifj. Horthy Miklós, a magyar kormányzó fia, aki 1944. január 1-től a Kiugrási Irodát vezette. Miután 1944. október 15-én édesapja kiugrási kísérlete sikertelen volt, fiát elrabolták és a mauthauseni koncentrációs táborba vitték. Rajta kívül Kállay Miklós, aki a német megszállásig Magyarország miniszterelnöke volt, vagy éppen Apponyi Albert fia, Apponyi György, aki szabadulása után szintén nem tért vissza hazájába, szintén a tábor foglya volt a világháború utolsó időszakában. Sokak számára a tábor egyik legismertebb magyar foglya Edith Eva Eger volt, aki 2017-ben jelentette meg A döntés című visszaemlékezéseit. A kassai származású Edith Egert családjával gettósították, majd Auschwitzba deportálták. Testvérével több tábort is megjártak, míg Mauthausenből a közelgő szövetséges csapatok elől halálmenetre küldték őket. A holokausztot túlélve, 1949-ben a kommunizmus elől menekülve az Egyesült Államokban telepedett le férjével, Éger Bélával és lányával. Az átélt borzalmak miatt poszttraumás stresszel küzdött, többek között ennek hatására később klinikai pszichológus szakon szerzett diplomát.
A mauthauseni tábor foglyai köszöntik az amerikai katonákat (Wikimedia Commons)
A mauthauseni tábor egy kőbánya közelében helyezkedett el, amelyek nyersanyagot szolgáltattak az építkezésekhez. Az első foglyok 1938-ban érkeztek a táborba, amelyet gyakorlatilag ők építettek fel. Az ide érkező foglyok jelentős része a bányákban dolgozott, szörnyű körülmények között, reggeltől estig, mindössze egy rövid ebédszünetnyi pihenővel. Az elgázosítás mellett, az őrség kegyetlen bánásmódja, a kényszermunka embertelensége és az ellátás elégtelensége szinte naponta tizedelték a rabokat. A gyakran saját testsúlyuknál is nehezebb kőtömbök felcipelése a „halállépcsőn”, miközben a kápók folyamatosan ütlegelték őket, vagy az elgyengült foglyok szakadékba taszítása mindennapos jelenetnek számított Mauthausenben. 1943-tól a tábor szerepet kapott a hadiipari termelésben, a fogvatartottak nagy részét a fegyvergyártásban alkalmazták.
"Halállépcső”: a foglyoknak 186 lépcsőn kellett felcipelni a gránittömbböket (Wikimedia Commons)
Ahogy a háború utolsó hónapjaiban a Vörös Hadsereg Németország felé nyomult, a keletebbre fekvő koncentrációs táborokból, így Auschwitzból, Buchenwaldból, vagy éppen Ravensbrückből, tízezresével evakuálták a foglyokat Mauthausenbe és a környező altáborokba.
Fogolyigazolás a mauthauseni kényszermunkatáborból (ÁBTL tulajdona sz.n.)
A tábor felszabadításáról 1945. május 6-án a Szabad Nép egy eldugott bekezdésben adott hírt.[1] A táborban megközelítőleg 200 ezer embert tartottak fogva 1938. augusztusa és 1945. májusa között. Közülük legalább 95 ezren vesztették életüket. Az áldozatok között több, mint 14 ezer zsidó származású fogoly volt.[2] Ma már emlékhelyként látogatható a néhai koncentrációs tábor területe, ahol több mint tízezer magyar vesztette életét.[3]
László Bernadett
Borítókép: Wikimedia Commons
[1] Az angolszászok bevették Linzet és felszabadították Mauthausent. In: Szabad Nép, 1945. május 6. 2. o.
[2] Establishment of the Mauthausen Camp. (https://encyclopedia.ushmm.org/content/en/article/mauthausen) 2025. május 20.
[3] Magyarok Mauthausenben. (http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1&type=content&chapter=6_3_2) 2025. május 20.
