Grősz József rendkívül nehéz időszakban vette át az egyház kormányzását. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Titkársága, 1951. április 5-én döntést hozott, egy négytagú bizottság felállításáról Révai József elnökletével és Péter Gábor részvételével „az általános papi politikai kérdések előkészítésére”.^[2] A bizottság alig egy hónap alatt ki is dolgozta a „tervezetet”. Ebben még keményebb fellépés mellett kötelezték el magukat az egyházzal szemben, külön hangsúlyt helyezve az alsó papság megosztására és püspökeikkel való szembefordításra.^[3]

Rákosiék úgy döntöttek, hogy az esztergomi érsek kiiktatása után, a kalocsai érseket, Grősz Józsefet is el kell távolítani, mert ebben az esetben egyházjogi szempontból az egri érsek veszi át a vezetői funkciókat. Az egri érsek pedig az a Czapik Gyula volt, aki már az egyházüldözés kezdetétől egy „modus vivendire” hajló álláspontot képviselt. Ez a fajta hozzáállás a hatalomnak is jobban megfelelt. A Révai-féle koncepciós per tervezete a következőképpen nézett ki: „a per vádlottjait »amalgám« [sic] módszerrel kell kiválogatni: a pálosokon kívül vádlott legyen a ciszter rendfőnök, néhány püspök, akik ellen komoly bizonyítékaink vannak.”^[4] Érdekesség, hogy a kidolgozott tervezetben Grősz – mint „bűnös” püspök – részvételéről a perben érveket és ellenérveket is felsorakoztattak. Grősz elítélése mellett szólt, hogy „komoly bizonyítékok merülnek fel” ellene, és ha nem ítélnék el, az a gyengeség jele lenne. Mitöbb, az alsópapságnál sem érnék el a kitűzött célt a „szembefordítással”. Grősz elítélése ellen szóló érvként szólt a nemzetközi közvélemény várható felháborodása – tanulva a Mindszenty-ügyből –, valamint a külföldi propaganda, ami a pert össze fogja kapcsolni az országban uralkodó közellátási nehézségekkel.^[5] Végül, a diktatúra a „gyengeséggel” való megbélyegzésétől tartva, úgy döntött, hogy Grősz József legyen a per fővádlottja. „Javasoljuk tehát, hogy Grősz és társai a perben igenis vádlottak legyenek, tartóztassuk le őket.”^[6] A tervezet a koncepciós per „politikai vonalát” is meghatározta: „A pernek bizonyítani kell, hogy a vádlott püspökök a régi rend visszaállítását akarják, esküdt ellenségei a népi demokráciának, illegálisan dolgoznak ellene, megszegik törvényeit, kémkednek, valutaüzleteket kötnek stb. Ezek a püspökök csalárdul írták alá az állammal kötött egyezményt, egy pillanatra sem gondoltak az egyezmény becsületes betartására. A pernek bizonyítani kell, hogy a szerzetesrendek és tagjaik erkölcsi mocsárban éltek.”^[7] Grősz József helye ebben a perben annak a püspöknek a szerepe volt, aki „csalárdul” írta alá az 1950-ben megkötött „egyezményt”.

Következő lépésként a Péter Gábor vezette politika rendőrség május 17-re elkészítette az operatív tervet Grősz letartóztatására. A terveknek megfelelően másnap, május 18-án este fél kilenckor tartóztatták le, és egyből fel is hozták őt Budapestre.^[8] A vizsgálati fogság idején a fő cél az volt, hogy Grőszre rákényszerítsék a koncepciós perben neki szánt szerep elvállalását. Az ekkor 64 éves kalocsai érsekre kemény bánásmód és végeláthatatlan éjszakai kihallgatások vártak az elkövetkezendő napokban. Ennek ellenére, pontosan tudta, hogy mi vár rá kedélyesen úgy fogalmazott: „ezt is meg kell tapasztalni”.^[9]Az ÁVH részéről a kihallgatásokat Vajda Tibor őrnagy vezette. Az érsek cellájába fogdahálózati ügynököt is beépítettek, aki folyamatos jelentésekkel támogatta az ÁVH munkáját.^[10] Grősz végül május 28-án „tört meg”. Ebben szerepet játszhatott, hogy szenvedélyes dohányzó volt, aminek következtében zsarolhatóvá vált.^[11] A tárgyalás előtti napokban Péter Gábor elé vezették Grőszt, aki leginkább arra volt kíváncsi, hogy bűnösnek fogja-e magát vallani a tárgyaláson. A politikai rendőrség vezetője meg is fenyegette az idős főpapot, hogy tartsa magát az aláírt beismerő vallomásokhoz, mert „a tárgyalás alatti magatartása egész életére rányomja bélyegét.”^[12]

A per június 22. és június 26. között zajlott le. Érdekesség, hogy a Mindszenty-perhez hasonlóan, a Grősz-per tárgyalása is a Markó utca 27-ben zajlott le, amit ugyanúgy a volt nyilaskeresztesből kommunistává átlényegült Olti Vilmos vezetett bíróként, míg a „vádat” Alapy Gyula képviselte.^[13] A helyszínen és a szereplőkön kívül a „vád” szempontjából is hasonlóság figyelhető meg a két per között. Ugyanúgy, mint Mindszentynél, a valutaüzérkedésnek, és a Vatikán, valamint az USA által pénzelt államellenes összeesküvésnek, és rendszerváltás előkészítésének vádját vették elő, amit állítsuk szerint Grősz irányított folytatólagosan Mindszenty bebörtönzése után.^[14]

A kalocsai érsek a tárgyaláson az utolsó szó jogán neveltetésére hivatkozott, mint fő „indokra”, amely ebbe az ÁVH által kreált „bűnténybe” belesodorta.^[15] Végül az Olti Vilmos 15 év börtönbüntetésre ítélte az érseket.^[16] A per jelentőségét alátámasztja, hogy a főperhez összesen 24 mellékpert kapcsoltak, amelyekben szintén a Katolikus Egyház papságát és a szerzeteseket hurcolták meg.

Grősz József több börtönben is raboskodott, legtöbbször magánzárkákban. Fontos kiemelni, hogy 1955 októberében megszakítva büntetését, Püspökszentlászlóra szállították, ahol a rossz egészségügyi állapotban lévő Mindszenty József tartották fogva. Az esztergomi érsek tudott vele néhány alkalommal titokban találkozni, így Grősz beszámolhatott neki az elmúlt idők egyházüldözéséről.^[17]

Grősz Józsefet fogsága idején megpróbálta beszervezni az ÁVH. A hatalom „kegyelméből” ezért 1956. május 12-én szabadult, május 19-én pedig ismét átvehette a kalocsai érsekség irányítását.^[18] Mindszenty emlékirataiban azt írja, hogy tudott a kalocsai érsek és az ÁVH közötti tárgyalásokról.^[19] Viszont az ÁVH-s jelentések alapján a „Lajtai Márton” fedőnevű ügynök, azaz Grősz József, a „hozzáfűzött reményeket nem váltotta be”. Mitöbb, „politikai befolyását is ellenkező irányba használta és használja fel jelenleg is”.^[20] Következésképpen Grősz József beszervezése operatív szempontból sikertelennek minősült.

Az érsek az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a békére és a vérontás elkerülésére szólította fel az embereket. Eközben egyházi vonalon a pápa által is kiközösített békepapok elmozdítása miatt került összetűzésbe az Állami Egyházügyi Hivatallal.^[21] Az 1956-ot követő években viszont a békepapok növekvő túlsúlya miatt ő maga is részt vett a papi békemozgalmi szervezetek létrehozásában, példa erre, hogy ő lett az Opus Pacis elnöke.^[22] Az idős és meggyötört főpapot a hatalom cinikus módon 1957-ben állami kitüntetésben részesítette az állam és egyház közötti „jó” kapcsolatok előmozdításában játszott szerepéért. Grősznek mindeközben azokkal a békepapokkal kellett „együttműködnie”, akik 1951-ben még gyalázták és elítélték, majd szabadulása után álságos módon tisztelegtek előtte.^[23]

Grősz József nem sokkal később, 1961-ben szívgyengeségben hunyt el. 1990. május 11-én a Fővárosi Bíróság semmisnek mondta ki a koncepciós perben ellene hozott ítéletet.^[24]

Hegyi Károly

Borítókép: Arcanum Digitális Tudománytár

^[1] Szabó Csaba (szerk.): A Grősz-per előkészítése. Osiris Kiadó – Budapest Fővárosi Levéltára, Budapest, 2001. 15. o.

^[2] Idézi: Szabó, i.m. 18. o.

^[3] Uo. 105. o.

^[4] Idézi: Szabó, i.m. 105. o.

^[5] Balogh Margit–Szabó Csaba: A Grősz per. Kossuth Kiadó, Budapest, 2002. 28. o.

^[6] Idézi: Szabó, i.m. 107. o.

^[7] Uo. 105. o.

^[8] Uo. 118-119.  o.

^[9] Jelentés Grősz József fogdai magatartásáról. 1951. május 21. In: Szabó, i.m. 140-144.o

^[10] Szabó, i.m. 61-68. o.

^[11] Uo. 32-37. o.

^[12] Jelentés Grősz József fogdai magatartásáról. 1951. június 20. In: Szabó, i.m. 354.o.

^[13] Balogh–Szabó, i.m. 49. o.

^[14] A bizonyítékok súlya alatt beismerték bűnösségüket Grősz József és társai. In: Szabad Nép, 1951. június 13. 3-5. o.

^[15] Grősz József és társai bűnpere. Szikra Kiadó, Budapest, 1951. 315. o.

^[16] Uo. 325. o.

^[17] Szabó, i.m. 55. o.

^[18] Uo. 55-57. o.

^[19] Mindszenty József: Emlékirataim. Magyarországi Mindszenty Alapítvány, Budapest, 2002. 420. o.

^[20] Idézi: Szabó, i.m. 59.o.

^[21] Uo. 58. o.

^[22] Uo. 60.

^[23] Mindszenty, i.m. 421.o

^[24] Szabó, i.m. 61. o.