A budapesti értekezlet után nyolc nappal közölt cikket a párt központi lapja „Közoktatásügyünk demokratizálása” címmel Kállai Gyula tollából. A terjedelmes cikk a katolikus oktatási intézményeket támadta. Kiemelt hangsúlyt kap a cikkben a felekezeti iskolák nagy létszáma és azok szellemisége. A szerző adatai szerint továbbra is az általános iskolák 60 százaléka, a tanítóképzők 80 százaléka, és az óvónőképzők 75 százaléka felekezeti jellegű. Kállai demokráciaellenesnek írja le őket, és olyanoknak, mint amelyek akadályozzák a „népművelés színvonalának emelését”.^[2]

A katolikus egyház és a kommunisták között döntő összecsapás bontakozott ki a felekezeti iskolák jövőjét illetően. Czapik Gyula egri érsek és Mindszenty József esztergomi érsek már januárban megegyeztek abban, hogy a kormányzattal fel kell venni a kapcsolatot és tárgyalni kell a kialakult patthelyzet feloldása érdekében. A hercegprímás komoly feltételekhez kötötte a tárgyalás lehetőségét: a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása a Szentszékkel; a betiltott katolikus egyesületek és egy sajtóorgánum engedélyezése; a kommunisták vallásellenes támadásainak befejezése. Nyilvánvaló volt, hogy az ateista MKP egyik feltételnek sem kívánt eleget tenni.^[3]

Ebből kifolyólag a hercegprímás kezdeményezésére már március folyamán összeállítottak egy egyházi figyelmeztetést, amely szerint: „a marxista pártokba öntudatos ember nem léphet be, aki belép, azt el kell ítélni, a gyóntatás szentségében nem részesül és nem oldozható fel.”^[4]

Eközben a kommunisták már titkon az előre eltervezett államosítási törvény beterjesztésének időzítésén mesterkedtek. 1948. április 27-én az MKP Értelmiségi Osztályának javaslata szerint a törvény elfogadását egy olyan időpontra kellett időzíteni „amikor az egyház az iskolákon keresztül nem szervezhet és indíthat ellentámadást, viszont még idő van arra, hogy az államosított nevelők július 1-i fizetésüket már közvetlenül az államtól kaphassák meg.”^[5]

Mindszenty József hercegprímás sem volt tétlen ezekben a napokban. Az érsek az amerikai nagykövethez küldte el egyik bizalmasát, ahol lényegében az USA nagyhatalmi, politikai álláspontjára volt kíváncsi egy Szovjetunió elleni háború kapcsán, ami gyökeresen felülírhatta volna a kialakult helyzetet.^[6] Az amerikai nagykövet azonban egyértelművé tette, hogy „az USA bizonyosan soha nem fog először támadni és hitem szerint maga a szovjet kormány sem kíván háborút.”^[7] Emellett a nagykövet azt is leszögezte, hogy az USA nem fog az állam és egyház közötti belügyekbe beavatkozni.^[8]

Májusban felgyorsultak az események a konfliktus kapcsán. Május 7-én az MKP Politikai Bizottsága döntött az államosítás törvénytervezetéről, majd május 9-én a Szabad Nép közzétette a párt programtervezetét, ami már követelte az iskolák államosítását. Végezetül május 15-én Ortutay Gyula hivatalosan is bejelentette az iskolák államosításának tervét.^[9]

A hercegprímás ellenlépésként május 11-én körlevelet adott ki, amelyben súlyos egyházi fenyítéket helyezett kilátásba azokkal szemben, akik támogatják az iskolák államosítását.^[10]

Az amúgy is kiéleződött konfliktust egy júniusban történt szerencsétlen haláleset súlyosbította tovább. A katolikus iskolák védelmében az államosításokkal szemben, a püspöki kar több körlevelet is kiadott májusban, amelyeket a szentmisék keretében kellett felolvasni.^[11] Így tett Asztalos János plébános is a Szabolcs megyei Pócspetriben. A faluban 1948. június 3-án az esti litánia után a hívek a községházához vonultak, ahol éppen képviselőtestületi ülés zajlott. Az összegyűlt helybeliek tiltakozásukat fejezték ki az iskolák államosítása kapcsán.^[12] A rendőrök és a tüntetők közötti dulakodás során azonban elsült az egyik rendőr fegyvere, amellyel halálosan megsebesítette önmagát. A kommunistáknak kapóra jött az eset, amelyet úgy állítottak be, hogy az egyház még egy ilyen bűncselekménytől sem riad vissza iskolái megtartásának érdekében.

A sajtóban a kommunisták propagandamagyarázatát személyesen Révai József írta meg június 6-án kelt cikkében, Pócspetri címmel. A párt fő ideológusa Mindszenty Józsefet okolta a gyilkosságért. A főpásztor „demagóg körleveleit” emelte ki, majd arról írt, hogy a „fekete reakció szövetkezik itt a régi rend úri híveivel, a demokrácia feudális és fasiszta ellenségeivel.”^[13] Révai cikke végén ismét Mindszentyt okolta a kormány és az egyház közötti tárgyalások elakadásáért.^[14]

A kommunista párt ezt követően végképp elérkezettnek látta az időt az államosítások véghezviteléhez. A törvénytervezet országgyűlési tárgyalásával kapcsolatban az a kommunista utasítás hangzott el, hogy azt „június 15-én kell benyújtani azzal, hogy tekintsenek el a három napos bizottsági tárgyalástól. A bizottság délután négy órakor üljön össze, és még aznap fejezze be a tárgyalást. A Parlamentben 16-án kezdődjék meg a tárgyalás.”^[15]

Az országgyűlés 1948. június 16-án 230:63 arányban elfogadta az erről szóló törvénytervezetet, ami az 1948. évi XXXIII. törvénycikként lépett hatályba. Ennek értelmében a „nem állami iskolák és a velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák fenntartását az állam veszi át.”^[16]

A törvény következtében 4899 egyházi fenntartású iskolát államosítottak, aminek 63 százaléka tartozott a katolikus egyházhoz; közel 18 ezer felekezeti pedagógus került állami státuszba.^[17] Közülük a legnehezebb helyzetbe az a 2689 szerzetestanár, tanítónő, óvónő került, akiket a „legszigorúbban” érintett az egyházi fenyíték.^[18]

A felekezeti iskolák államosítása sokként érte a katolikus egyházat. A tanítás szeptember 6-án indult az állami kézbe vett iskolákban. A munkahelyüket elveszített szerzetes tanárokat körülbelül 1500 új „gyorstalpalón” képzett pedagógussal helyettesítették, amely súlyos színvonalcsökkenéssel járt. A hercegprímás körlevélben igyekezett útmutatást adni a katolikus szülőknek a rendkívüli helyzetben. Egyrészt figyelmeztette őket, hogy ne engedjék gyermekeiket „keresztényellenes és magyarellenes” szervezetekhez csatlakozni, másrészt a szerzetesek iskolai jelenlétének hiánya miatt, a keresztény erkölcs ápolását és fejlesztését kérte tőlük.^[19]

1948 és 1950 között egyetlenegy katolikus iskola sem működött Magyarországon. A kommunisták erőszakos támadásai azonban még ezután sem csillapodtak. Az „iskolafronton” aratott győzelmük után úgy érezték végre tárgyalóasztalhoz tudják kényszeríteni az egyházat. Mindszenty József karakán személyisége és harcias antikommunizmusa azonban továbbra is komoly ellenpólusként állt a kommunista vezetéssel szemben.

Hegyi Károly

Borítókép: Fortepan/Krasznai István

^[1] Idézi: Balogh Margit: Az iskolaháború avagy az egyházi iskolák államosítása 1948-ban. In: Vigilia, 2018/12. 950. o.

^[2] Közoktatásügyünk demokratizálása. In: Szabad Nép, 1948. január 18. 5. o.

^[3] Balogh, i.m. 950. o.

^[4] Idézi: Balogh, i.m. 950. o. 

^[5] Kovács Éva: A magyar közoktatásügy története 1945 és 1956 között. (A magyar közoktatás-politikai ideológiai változásai). Doktori (PhD) értekezés. Kézirat, 2003. 143. o. Idézi: Wirthné Diera Bernadett: Katolikus hitoktatás és elitképzés a Kádár-korszakban – az 1961-es „Fekete Hollók” fedőnevű ügy elemzése. Doktori disszertáció. ELTE BTK, Budapest, 2015.  42-43. o.

^[6] Balogh, i.m. 952. o. 

^[7] Idézi: Balogh, i.m. 952. o.

^[8] Idézi: Balogh, i.m. 952. o.

^[9] Balogh, i.m. 952.o. 

^[10] Uo. 952.o. 

^[11] Beke Margit (szerk.): Magyar Katolikus Püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei, 1945–1948. Budapest, 2015. 557. o.

^[12] Mikó Zsuzsanna: A pócspetri-per(ek). In: Szabó Csaba–Szigeti László (szerk.): Az egyházi iskolák államosítása, 1948. Budapest, Új Ember–LÖKA, 2008. 129. o.

^[13] Pócspetri. In: Szabad Nép, 1948. június 6. 1. o.

^[14] Uo. 1. o. 

^[15] Idézi: Horváth Attila: A szovjet típusú diktatúra oktatáspolitikája Magyarországon. In: Polgári Szemle, 2016/1–3.  94-114.o.

^[16] Balogh Margit–Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon, 1790–2005. II. Budapest, História–MTA Történettudományi Intézete, 2005. 854. o.

^[17] Uo. 853. o. 

^[18] Horváth, i.m. 94-114.o.

^[19] Balogh, i.m. 955. o.