A második világháborút követően 1945. november 4-én tartották meg hazánkban az első nemzetgyűlési választásokat. A magyar politikai élet két főszereplője ekkor a demokratikus hagyományokat követő Független Kisgazdapárt (FKgP), valamint a Magyar Kommunista Párt (MKP) voltak. A novemberi választások eredményeit már az azt megelőző októberi budapesti törvényhatósági választások elsöprő kisgazda sikere is előrevetítette, megdöbbentve a győzelemre számító kommunista pártot.
Az 1945-ös parlamenti választások eredményeit több fontos tényező befolyásolta. A legfontosabb a magyar társadalom kommunizmussal kapcsolatos ősélménye, az 1919-es kommunista terroruralom volt. A Tanácsköztársaság időszakában a magyar társadalom szembesült azzal, hogy mit jelent a bolsevik, kommunista ideológia és a vörös terror a gyakorlatban Mindezek után, amikor két és fél évtizeddel később, a második világháború végén a szovjet Vörös Hadsereg törve, zúzva, fosztogatva és erőszakolva – csak két példát említve: Magyarországon a háború végeztével a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakok száma 50 és 200 ezer közé tehető[1] emellett több mint 700 ezer embert hurcoltak el a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba – végigvonult az országon és nem is hagyta el azt, a magyar társadalom többsége pontosan tudta, mi az, amire nem fog szavazni.
Rákosi Mátyás az 1945-ös nemzetgyűlési választások idején. (Fortepan/ Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)
Mielőtt november 4-én sor került a választásokra, a szovjetek előre leszögezték hogy koalíciós kormánynak kell alakulnia, kommunista részvétellel. A választások felügyeletét a szovjetek által irányított Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) látta el. A nyugati győztes hatalmak képviselőinek – akik szintén tagjai voltak a SZEB-nek – lehetősége sem volt az események érdemi befolyásolására.
Mindezek ellenére a választás eredménye egyértelműen megmutatta a magyarok akaratát. A részvételi arány olyan magas volt, amire azóta sem volt precedens. A választások 92.56 százalékos részvételi aránnyal zajlottak le, ami 4.729.480 érvényes szavazatot jelentett.[2] A fentiek tekintetében nem meglepő, hogy az erős szovjet hátszél ellenére az MKP csupán a szavaztok 17 százalékát tudta begyűjteni, míg az FKgP 57 százalékos elsöprő győzelmet aratott. A szociáldemokraták szintén 17 százalékot, míg a Nemzeti Parasztpárt 7 százalékot gyűjtött be a voksokból.
Az új kormány november 15-én alakult meg 7 kisgazdapárti, 3-3 kommunista és szociáldemokrata és 1 parasztpárti politikussal. Miniszterelnöknek a Kisgazdapárt elnökét, Tildy Zoltánt választották meg, akit nem sokkal később köztársasági elnöki pozícióba emeltek, így a kormányfő 1946 februárjától a szintén kisgazdapárti Nagy Ferenc lett. A választások eredményétől függetlenül a Belügyminisztérium a SZEB segítségének köszönhetően a kommunisták irányítsa alá került és mivel a Péter Gábor által vezetett politikai rendőrség már így is a felügyeletük alatt volt, a kormány által irányított fegyveres erők teljes mértékben az MKP-hoz kerültek.
Innentől minden adott volt ahhoz, hogy meginduljon az egypártrendszer kiépítése. Nagy Ferencet 1947-ben lemondatták és ezzel ő volt az utolsó olyan magyar politikus, aki még demokratikus választások által lett miniszterelnök Magyarországon. 43 évet kellett várni a következő szabad választásokra.
László Bernadett
Borítókép: Wikimedia Commons
[1] Pető Andrea: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös budapesti nemi erőszak esetek emlékezete. In: Történelmi Szemle, 1999. 41. évf. 1-2. sz. 86. o.
[2] Halasi László–Balogh Margit–Kiss József: Az 1945. évi Nemzetgyűlés almanachja. Budapest, 1999. 694.
