„Olyan diadalmenet vár ránk, amilyen még sohasem volt.”^[1]

Joseph Goebbels

A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) és a magyar Nyilaskeresztes Párt nem csak külsőségeiben, hanem fanatizmusában és ideológiájában is hasonlított egymásra. Ezt tökéletesen illusztrálja a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának harmadik helyisége, a Nyilas terem, amelynek közepén egy bábu áll, rávetítve Szálasi Ferenc arcával. A falon található fekete Waffen SS és sötétzöld nyilaskeresztes egyenruhák, a hírhedt Kun pátertől származó antiszemita idézet („Tüzet és átkot lihegtem mindenre, ami zsidó.”) mind ezeket a hasonlóságokat szimbolizálják. A terem több pontján, a falon és az asztalon lévő tányérokon is megfigyelhető a „V” betű, ami a végső győzelembe (V, mint Viktória) vetett fanatikus hitet jelképezi.

Eredetileg a V a történelemben egy titkos jel volt, amelyet Németalföldön illegalitásban lévő szabadságharcosok egymás felismerésére használtak, ebben az értelemben a V egyet jelentett a szabadsággal (Vrijheid). A Harmadik Birodalomban viszont más jelentéseket tulajdonítottak neki. A nácik számára a V Victoriát jelentett, amely összecsengett a nagy, „végső győzelemmel” (Endsieg), ezt a győzelmet hirdették plakátokon és bélyegeken („Der Sieg wird unser sein” – „Miénk lesz a győzelem”), autókra írva, vasúti fülkékben. A háború végéhez közeledve már a megtorlás rövidítéseként alkalmazták, v, mint vérbosszú (Vergeltung), amely megtorol minden támadást Németországgal szemben – akár a V1-es vagy V2-es rakéták képében (Vergeltungswaffe–1 és 2).^[2]

Hitler és Szálasi is egyaránt hitte 1945-ben, hogy a háború az európai hadszíntéren még egyáltalán nem dőlt el, a „csodafegyverek”, többek között a szárnyasbombák – és rakéták, a sugárhajtóműves vadászrepülők, az új nehézpáncélosok és a mérnökök által még kísérleti állapotban lévő harceszközök elhozzák a totális győzelmet. Szálasi, a „nemzetvezető” erre így emlékezett vissza: „1944. decemberében Hitlernél látogatáson voltam. Kijelentette, hogy Budapestet okvetlenül tehermentesíteni fogja, és a Duna vonalát feltétlenül elérendő első célnak tekinti még a tél folyamán. 1945 tavaszán először Magyarország felszabadítására kerül a sor. Beállította már ahogyan részükről lehetett az új fegyverek ismertetését is. Beszélt az új repülőgépekről, a tengeralattjárókról, új robbanóanyagról, amely borzalmas erejű, egy új lövedékről, amely időtől és tértől független. Várja az ellenségnek keleten és nyugaton való döntő támadását, mindkettőre azonban felkészül. Ez után a beszélgetésem és látogatásom után még erőteljesebb hittel jöttem vissza és még inkább beállítottam a nemzetet abba a tudatba, hogy a háborút semmi körülmények között nem veszíthetjük el, ki kell tartani, mert a kitartás meg fogja hozni a győzelem gyümölcsét.”^[3] A találkozó nem csak azért volt meghatározó, mert Hitlernek sikerült elhitetnie Szálasival a győzelem reális célként való kezelését, hanem mert ez volt az az értekezlet, amelyet követően a „nemzetvezető” nem ellenezte tovább, hogy Budapestet erődnek nyilvánítsák, bár ekkorra a Szálasi-kormány már elhagyta a magyar fővárost és a nyugati gyepűtérségbe települt. Néhány nappal a „vezér” és a „nemzetvezető” találkozója után a Szálasi-kormány két csúcsminiszterét, Vajna Gábor belügy- és Kovarcz Emil, a nemzet totális mozgósításával és harcba állításával megbízott tárca nélküli minisztert látták vendégül Berlinben. Ezekben a napokban többek között Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Himmler birodalmi belügyminiszter fogadta őket, hasonlóan optimista légkörben. A magyar miniszterek felvetették a Budapestről való kitelepülést, esetleg német területekre való visszavonulást, de a náci vezetők megnyugtatták őket, ezekre az intézkedéskere semmi szükség, bár kijelölték azokat a tartományokat, ahol szívesen fogadják a menekülő magyarokat, de az új fegyvereknek köszönhetően 1945 karácsonyát már otthonaikban fogják ünnepelni.^[4]

A Nyilaskeresztes Párt központjának, a Hűség Házának” bejárata 1944-ben (Fortepan)

A nyilas felsővezetést tehát sikerült megnyugtatni, a következő cél volt, hogy a nemzettel is elhitessék a végső győzelmet. A nyilas propaganda folyamatosan félretájékoztatta a lakosságot a háború alakulásáról, a frontok mozgásáról. Az állampolgároknak ekkorra már nagyon kevés lehetőségük volt a tájékozódásra, a lapok többségét betiltották, a külföldről – akár a semleges államokból – érkező híreket, továbbá a Magyar Rádió hír- és műsorszolgáltatását szigorúan cenzúrázták. A nyilas állam nem csak szimbólumaival hirdette a végső győzelmet, elrendelték a zsidó családnevű vagy zsidósághoz köthető személyekről elnevezett közterületek átnevezését: megjelent a Kitartás utca, a Győzelem tér, a Hit útja.^[5] A Nyilaskeresztes Párt lapja, az Összetartás még 1944. december 24-én, a Budapestet körülvevő szovjet ostromgyűrű bezárulta előtt nem sokkal is azt vallotta, hogy közel a győzelem: „Az ifjúság és a hit csodálatos dologra képes. Bennünk pedig együtt van a hit és ifjúság, hatalmas erő, amely képes megmozdítani a hegyeket, de ezentúl képes lesz arra, hogy a bolsevistákat elűzze Budapest alól és kiverje őket az országból.”^[6]

A főváros egy hosszú és véres ostrom után elesett. Ettől függetlenül a Kőszegen 1945. február 23-én tartott koronatanácson Kovarcz Emil beszédében továbbra is a győzelem mellett tett hitet, amikor beszámolt a hadihelyzetről: „Nem ismerjük a saját erőnket; még kevésbé az ellenségét. Harcunkat tehát nem az erők mérlegelése alapján folytatjuk. A mi erőnk a töretlen hit. A hit, amely nem fél a szenvedésektől; a hit, mely meg nem inog a megpróbáltatások alatt; a hit, amely a keresztfán nem meghal, hanem újjászületik. Hitünk: Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. A keserű poharat az utolsó cseppig kell üríteni, hogy új világ születhessen.”^[7] Az említett kormányülés után két héttel, 1945. március 6-án Németország megkezdte a „Tavaszi ébredés”^[8] hadműveletet. Bár a nyilasok nagy reményeket fűztek az offenzívához, de az tíz nap után megakadt, céljait nem érte el.  A nyilas propaganda még a háború utolsó német támadásának összeomlása után is töretlenül kitartott a fantazmagória mellett, hogy a győzelemnek bármi realitása lenne: „Ez az az Eszme, amely kitartást olt belénk a végső győzelemig, amelynek nyomán a Hungarista Birodalom valóságba fog bontakozni!”^[9]

A Szálasi-kormány a hónap végén mégis elmenekült az országból. Szálasi 1945 decemberében a népbíróság előtt úgy nyilatkozott: „egészen április közepéig hittünk a német győzelemben”.^[10] Pedig ekkor a nyugati szövetségesek és a szovjetek már mélyen a Harmadik Birodalom területén jártak, Hitlernek pedig csak napjai voltak hátra.

Farkas Sebestyén Lőrinc

^[1] Joseph Goebbels: Napló. (Szerk.: L. Jeszenszky Ágnes). Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1994. 292.o.

^[2] Victor Klemperer: LTI - A Harmadik Birodalom nyelve. (Ford.: Lukáts János). & Kiadó, Budapest, 2022. 256-262.o.

^[3] Szálasi Ferenc: Hungarizmus, 233-234.o.; (https://www.scribd.com/document/456364827/Szalasi-Ferenc-Hungarizmus-pdf) 2025. augusztus 26.

^[4] Paksa Rudolf: Szálasi Ferenc és a hungarizmus. Jaffa Kiadó, Budapest, 2013. 171.o.

^[5] Paksa, i.m.: 175.o.

^[6] Csonka Emil: „Magyar Nemzetünkből az ifjúság lett legelőször hungarista és ez az ifjúság küzd a legkitartóbban Szálasi Ferenc végső győzelméért.” Beszélgetés a Pártifjúság Országos Vezetőjével. In: Összetartás, 1944. december 24. 9.o.

^[7] Idézi: Karsai László: Szálasi Ferenc. Politikai életrajz. Balassi Kiadó, Budapest, 2016. 337-338.o.

^[8] Bővebben: Szabó Péter – Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1943–1945. (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-keleti-hadszinter-es-magyarorszag-1943-1945-13DD/4-az-1945-evi-magyarorszagi-hadmuveletek-1945-januar-1-1945-aprilis-12-189D/a-fruhlingserwachen-tavaszi-ebredes-hadmuvelet-1945-marcius-6-1945-marcius-15-193F/) (2025. augusztus 27.)

^[9] Uj szervezettségében a Hungarista Magyar Ifjúság a nemzet egyik fő tartópillére lesz. In: Zalai Összetartás, 1945. március 20. 2.o.

^[10] Idézi: Karsai, i.m. 403.o.