Magyarországon „Sztálin legjobb tanítványa”, Rákosi Mátyás, a kommunista diktatúra évei alatt ugyanúgy üldözte az egyházakat, mint azt a Szovjetunióban tették. Ennek keretein belül az egyházi iskolák államosításán és a szerzetesrendek szétverésén túl, az egyházi ünnepeknek is új neveket, és a marxista-leninista ideológiához igazodó új jelentést akartak adni. Karácsony helyett „fenyőünnepről” kellett beszélni, Mikulás helyett pedig Télapóról. Egy papíron ateista államban ugyanis nem hozhatta Szent Miklós az ajándékot a gyerekeknek, ezért a Télapó elnevezésre tértek át, ami a szláv Gyed Maróz-ból (Fagy Apó) ered.
December 6-án mind a keleti, mind a nyugati egyház egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szentjére, Szent Miklós püspökre emlékezünk.
Szent Miklósról viszonylag kevés történeti forrás maradt fenn, inkább a hagyományon, és a különböző legendákon keresztül tudjuk megismerni a szent életű püspök életét. A legendák szerint például többször előfordult, hogy gyerekek életét mentette meg különböző veszélyes helyzetekben.[1] A később püspökké is megválasztott Miklós körüli hagyományból bontakozott ki Mikulás ünnepe, amikor a gyerekek megtisztított csizmáiba ajándékokat helyeznek el.
Érdekesség, hogy Oroszországban is nagy tiszteletnek örvend Szent Miklós, és az orosz ortodox egyház egyik legfontosabb szentjeként tisztelik. Nem mindig volt ez így, hiszen az 1917-es kommunista puccs után és a Szovjetunió megalakulása után, tűzzel-vassal irtottak mindent, ami az istenhithez volt köthető.
A hazai kommunista sajtóban a világháború utáni első években még a Mikulás elnevezés szerepel, viszont 1949 után már csak a Télapó elnevezéssel találkozunk.[2] A Szabad Nép cikkeiben a kommunisták kerületi szervezeteinek nagylelkűségéről cikkeztek, miszerint tankönyveket, meleg ruhát, vacsorát biztosítottak a nehéz sorsú gyermekek számára december 6-án.[3] 1947-ben kisebb propaganda történetet közöltek le, miszerint egy kislány szomorúan nézegeti a kirakatokat édesanyjával, mert nincsen pénzük egyetlenegy apró játékra sem. Az édesanya emlékezteti kislányát, hogy tavaly a kommunisták egyik körzetében sétálgattak december 5-én, ahol viszont a Télapó cukorkát osztogatott, és az abban a kerületben dolgozó szülők gyerekeinek mindig hoz valamit a Télapó.[4]
Meghívó "télapóünnepélyre" (Fortepan/Baráth Endre)
További érdekes próbálkozás volt az államhatalom részéről, amikor megpróbálta összemosni Mikulás és karácsony misztériumát, ami végül nem járt sikerrel. Ezzel kapcsolatban érdekesség, hogy 1952 karácsonyán a Szabad Nép egy olyan cikket közölt le, amelyben karácsony valós misztériuma helyett, tudatosan torzítva a Télapóról és a koreai háborúról cikkeztek. „Télapónak simogató, meleg a keze otthon, családi körben – de dermesztő és fagyos a koreai lövészárokban.”[5]
Összességében a kommunista diktatúra évei alatt Szent Miklós püspök ünnepét is megpróbálták átértelmezni, ha már megszabadulni végleg soha nem tudtak egyetlen keresztény ünneptől sem. A Mikulás átnevezése Télapóra, és az ünnep propagandacélokra történő felhasználása egyaránt velejárója volt a marxista-leninista ideológián alapuló diktatúráknak. A kommunista diktatúrák bukása óta Szent Miklós püspök Oroszországban és Magyarországon is ismét az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szent. Mi sem támasztja ezt jobban alá, mint az, hogy Oroszországban a templomok egyharmadának Szent Miklós a patrónusa, és szinte minden orosz ortodox családban megtalálható egy ikon, ami a szent életű püspököt ábrázolja.[6] A történelem furcsa fintora, hogy 2017-ben a szent püspök ereklyéjét Oroszországba is elvitték, ahol abban az újraépített Megváltó Krisztus-székesegyházban róhatták le hívő emberek milliói a tiszteletüket[7], amelyet 1931. december 5-én Sztálin parancsára robbantottak fel azért, hogy a helyén a Szovjetek Palotáját építsék fel egy hatalmas Lenin szoborral a tetején.[8] Ám a világ egyik legnagyobb ortodox temploma ma ismét áll, míg a Szovjetek Palotájának ötlete, ahogy maguk a szovjetek és a Szovjetunió már sehol sincs.
Hegyi Károly
Borítókép: Fortepan / Hámori Gyula
[1] Szent Miklós püspök. In: Diós István (szerk.): A szentek élete. Szent István Társulat, Budapest, 2009. (https://archiv.katolikus.hu/szentek/1206.html) 2024. november 21.
[2] Télapó – ünnepély az óvodákban és az általános iskolákban. In: Szabad Nép, 1950. december 5. 8. o.
[3] Az MKP megvendégeli a gyermekeket. In: Szabad Nép, 1945. december 11. 2. o.
[4] Jön a Mikulás. In: Szabad Nép, 1947. december 5. 5.o.
[5] Külpolitikai jegyzetek. In: Szabad Nép, 1952. december 25. 4. o.
[6] Szent Miklós tisztelete Oroszországban. (https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=1029) 2024. november 21.
[7] Szent Miklós ereklyéje először érkezett Oroszországba. (https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-miklos-ereklyeje-eloszor-erkezett-oroszorszagba) 2024. november 21.
[8] A Megváltó Krisztus-székesegyház felrobbantása. (https://xxc.ru/about/history/razrushenie/ ) 2024. november 22.
