Beszolgáltatási felhívás (Terror Háza Múzeum gyűjteménye)

A beszolgáltatási kvóták folyamatos emelkedése miatt a földbirtokosoknak egyre nehezebb volt az előírt mennyiség teljesítése. Amennyiben a beszolgáltatással valaki elmaradt, úgy a gazdát különböző szankciókkal sújtották. Ezek közül az egyik az úgynevezett helyszíni elszámoltatás volt, amelyet az elszámoltató bizottság tagjai rendszerint az Államvédelmi Hatóság tagjainak kíséretében végeztek. Ilyenkor általában az egész házat átkutatták és feldúlták az eldugott javakat keresve. Ezt hívjuk a közbeszédben padlássöprésnek. Ezt követték az esetleges letartóztatások, félelemkeltés, megtorlás és bíróság elé állítás. Ezek a kegyetlenkedések a magyar vidék mindennapos velejárói voltak 1948 és 1952 között, majd 1958 és 1962 között. „Tehát a parasztságot szinte semmi érdeke nem fűzte a több termelésre, mert elvették tőle, és csak iparkodott, hogy amit megtermel, azt hogyan tudja a családja javára fordítani” – emlékezett Vincze Mihály, egykori földműves erre az időszakra.^[1]

Felszólítás (Terror Háza Múzeum gyűjteménye)

Természetesen a kommunista propaganda elrettentés céljából előszeretettel cikkezett a kulákperekről, és ugyan a padlássöprések tényéről nem írt a napi sajtó, a beszolgáltatási kötelezettséget a termelés ösztönzésével próbálták elfedni. Erre példa a Bácskiskunmegyei Népújság cikke 1953-ból, amely egy parasztgazda „ódája” a hazához, vagyis az állampárthoz. A cikk írója azt állítja, hogy több, mint 110%-ra teljesítette a beadásait az elmúlt években, megjegyezve, hogy a tojás- és baromfibeadása 114% volt. Emellett úgy fogalmaz, hogy: „Ami pedig a padlássöprést illeti, azt már tavaly is hangoztatták. Nekem még van 140 kg búzám. Senki nem járt még seperni a padlásomon. Ez bizonyíték arra, hogy a kormány programja hajszálpontosan megegyezik a választási ígéretekkel.”^[2] A valóságban azonban a mezőgazdaság adóterhei 1949 és 1953 között megháromszorozódtak és a kvóták teljesítése egyre lehetetlenebb volt. Amíg 1949-ben a beadási kötelezettség elmulasztása csak kihágás volt, addig 1951-től ez már bűncselekménynek minősült, amit öt évig terjedő börtönnel büntethettek. Közel négyszázezer parasztot ítéltek el azért, mert nem tudta beszolgáltatni az előírt mennyiségű terményt.^[3]

Idézés (Terror Háza Múzeum gyűjteménye)

A kulákperekre jó példa az az 1951-es kirakatper, amelynek keretében tizenöt év börtönbüntetésre, teljes vagyonelkobzásra és politikai jogvesztésre ítélték a gyulaji Baráth Józsefet.^[4] Egy évvel később pedig Takács Károly apostagi kulákot vonták felelősségre, akit azzal vádoltak, hogy nem szolgáltatta be a terményét. „Takács Károly is arról sírt, hogy nincs mit ennie, nem tudja teljesíteni a beszolgáltatását.”^[5] Végül az ítélet 4 év 2 hónap börtönbüntetés, emellett 4000 forintnyi vagyonelkobzás és a közügyektől 5 évi tiltás volt Takács esetében.

A büntetéseket általában osztályalapon hozták és mivel a kulákságot ellenségnek tekintette a rendszer, így őket kifejezetten sújtotta a törvénykezés. Gyakori volt az úgynevezett „tszcs elleni izgatás” vádja, amely igencsak tág értelmezést hagyott és a kiszabott büntetés is lehetett néhány hónap vagy akár – ahogy azt fentebb láttuk – több év. A rendszer abszurditását az is mutatja, hogy ha nem volt miért magát az embert elítélni, akkor kitaláltak valami indokot, amivel ugyanazt az eredményét érték el. Erre példa az a történet, amikor „egy volt csendőr kuláknak bélyegzett apósa halála után vezette a családi gazdaságot, és a vád szerint elmulasztotta a tejbeszolgáltatást. Személye nem volt bepasszírozható a kulák kategóriába, ezért a bíró szokatlan döntést hozott: a vádlott ugyan nem tekinthető kuláknak, de tehene tejbeszolgáltatás szempontjából kulák tehénnek minősíthető, mert kulák takarmánnyal eteti, a tejhozamot a kulák anyós háztartásában fogyasztják el. Ilyen körülmények között a tehenet kell kulák tehénnek minősíteni.”^[6]

A kényszerkollektivizálások következtében több százezer paraszt hagyta el a földeket és próbált beilleszkedni az iparosodó, városias környezetbe. Ez a folyamat azonban végzetes károkat okozott Magyarország mezőgazdaságában.

László Bernadett

Borítókép forrása: Fortepan/Bauer Sándor

^[1] Horváth Gergely Krisztián (szerk.): Vakvágány. A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években 2. NEB – MTA BTK, Budapest, 2019. 473. o.

^[2] Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. június 19. 3. o.

^[3] Csikós Gábor – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József (szerk.): A vidék szovjetizálása. Jaffa Kiadó, Budapest, 2023. 103. o.

^[4] Tizenötévi börtönre ítéltek egy kártevő gyulaji kulákot. In: Szabad Nép, 1951. június 3. 8. o.

^[5] Spekulált, terményt rejtegetett, szabotálta a beszolgáltatást Takács Károly apostagi kulák. In: Bácskiskunmegyei Népújság, 1952. július 26.

^[6] Közli: Csikós Gábor – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József (szerk.): A vidék szovjetizálása. Jaffa Kiadó, Budapest, 2023. 106. o.