A kényszerkitelepítés a totalitárius diktatúrák egyik legfontosabb elnyomó eszköze volt. Közép-Európában és Magyarországon a második világháborút követően emberek millióinak jutott osztályrészül a szülőföldről való elűzetés. Származási vagy politikai alapon egyaránt alkalmazták a kitelepítést, így került sor a közép-európai németek tömeges kitelepítésére a mai Németország területére, a felvidéki magyarok Csehországba deportálására vagy éppen a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtására. A Magyarországon kiépülő kommunista diktatúra politikai alapon hozott kitelepítő rendelkezéseket több tízezer ember esetében. Őket ingatlanjuktól, vagyontárgyaiktól megfosztva vidéken kijelölt lakhelyekre kényszerítették. Ez utóbbi lehetett egy kuláknak bélyegzett gazdálkodó paraszt házának az egyik szobája, de akár istálló is.
Miért üldözték el a Közép-Európában generációk óta élő német családokat szülőföldjükről? Miért kötött Magyarország és Csehszlovákia lakosságcsere-egyezményt 1946-ban? Mit vitt magával az új életbe egy kitelepített felvidéki magyar? Mi fért bele egy egész életből egyetlen bőröndbe? Milyen élet várt a kijelölt új kényszerlakhelyen a városokból politikai alapon kitelepített személyekre? Kitelepítés című múzeumpedagógiai foglalkozásunkon a résztvevők valamennyi kérdésre választ kapnak, túlélőkkel felvett interjúk, eredeti dokumentumok és tárgyak segítségével.
