Tudástár

Május elseje kiemelt jelentőségű napnak számított a diktatúra évtizedei alatt. Különösen megnőtt az ünnepnap szerepe a Kádár-korszakban, hiszen a majális forgataga, az ingyen sör és a virsli, egyben a gulyáskommunizmus jelképes főünnepévé avatta a tavaszi hónap első napját. Ráadásul a kádári diktatúra első jelentős fontosságú önlegitimáló tömegrendezvénye is erre a napra esett 1957-ben. Bővebben …

A budapesti Felvonulási téren 1951-ben felállított gigantikus Sztálin–szobor talapzatán két évvel később helyezték el a szovjet Vörös Hadsereg és a kommunista építőmunka dicsőítését ábrázoló domborműveket, amelynek eredeti gipszmintái a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának részét képezik. Bővebben …

„Sokszor felmerül a kérdés, hogy miről ismerszik meg a kulák. Megismerszik-e egyáltalában a kulák?”^[1] – teszik fel a kérdést a Ludas Matyi hasábjain. A kommunista diktatúra egyik legfőbb ellenségének a kulákoknak bélyegzett – önellátó parasztok – számítottak. A hatalom minden eszközzel üldözte őket, hogy elérje végső célját, a földek államosítását, a termelőszövetkezetek létrehozását. Bővebben …

Az 1944-es náci megszállást követően szinte azonnal katonai és civil ellenállási csoportok jöttek létre országszerte. Kiss János altábornagy, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetője az ellenállás talán legismertebb hőse volt.   Bővebben …

Az Andrássy út 60. alatti épület 1956-ig állt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használatában. Ezt követően az ÁVH szervei elvonultak az épületből, ugyanakkor minden működésükre utaló nyomot eltüntettek. Ennek érdekében verték szét és alakították át az épület alatt húzódó börtönnek használt pincehálózatot is. A munkálatok célja az volt, hogy nyoma se maradjon az itt elkövetett bűncselekményeknek. Egyetlen helyiség maradt meg eredeti formájában, egy beugró az első emeleten, amelyet az ÁVH-s szleng „tornateremnek” hívott. Bővebben …